Mi történik velem?
Sziasztok megérkezett a 7.rész amiben már Malia nem ember.Remélem vártátok! A részeket ritkábban fogom feltenni mivel iskola van,és évvége.És tudjátok nekem is kell tanulni hiszen nem akarok megbukni legalább két tantárgyból.Na mindegy nem akarlak untatni titeket,az én kis életemmel,szóval inkább jöjjön a rész! ;)
Még mindig csak a kezemet nézegettem,hogy hova is tűnt az a seb.Félve néztem fel a kezemről a tükörre,hogy milyen rémesen is nézhetek ki a tegnapi cirkusz után.De semmi.A könnyeim már nem hullottak,a szemem alatt nem éktelenkedtek karikák,szóval teljesen rendben voltam.Semmi nyoma nem volt,a tegnapi rémületnek.Most már teljesen nem értek semmit se.Beszaladtam a gardróbomba,és elkezdtem kutakodni a ruhám után.Felkaptam a ruhámat magamra,de kicsit úgy éreztem,hogy szűkebb rajtam.A tükör elé álltam,és teljesen meglepődtem a látványtól.A melleim sokkal nagyobbak voltak,mint amilyenek voltak.A lábaim már nem voltak vékonyak,de nem is voltak dagadtak,szóval pont jók voltak.A testalkatom is jobb volt mint szokott.Teljesen megváltoztam!
Időközben megszólalt a telefonom,miszerint valaki hív.A kezembe vettem,és a kijelzőjére nézve megláttam a Kira nevet.Elhúztam a zöld nyilacskát,és fogadtam a hívást.
-Szia!-rikkantotta a telefonba Kira.
-Szia!-köszöntem neki.
-Itt vagyok a házatok előtt,mert az apám meg az anyám nem tudtak elvinni a suliba.Így hát gondoltam te elviszel!-mondta,mire én elmosolyodtam.Miért ne vinném el a legjobb barátnőmet suliba? De még mindig aggaszt ez a dolog,muszáj lesz elmondanom neki.
-Persze,elviszlek!
-Oksa,akkor itt várlak.
-Szia!-mondtam,majd bontottama vonalat.A fürdőszobában a hajamat kifésültem,és feltettem a sminkemet,amiben most sokkal jobban néztem ki.Leszaladtam a napaliba,ahol már éreztem a gőzölgő kávé illatát,valamint a rántottáét.De úgy éreztem,most egy dekát se ennék meg.Így hát inkább indultam az előszoba elé,ahol magamra kaptam az új szandálomat.
-Malia,gyere egyél!-szólt anyu.
-Köszi,de most nem vagyok éhes.Szia!
Kiléptem a házból,és rögtön megláttam az én kis barátnőmet,aki ott ácsorgott a ház előtt.Odasiettem hozzá,és megöleltem.Beszálltunk a kocsiba,és lepakoltunk.
-Hány óra van?-kérdeztem Kirától.
-Fél hat-olvasta le az időt a telefonjáról,mire nekem leesett az állam.
-Te jó ég! Ilyen se volt még!-mondtam még mindig letaglózva.
-Mi?-kérdezte Kira nevetve.
-Hát,hogy ilyen korán keljek.
Kira abbahagyta a nevetést,én pedig hátradőltem az ülőhelyemen.Úgy éreztem,most kéne elmondanom.
-Kira-szólítottam, meg,mire felém kapta a fejét.-Tudod mikor tegnap egyedül jöttem haza tőletek...-kezdtem.-Egy erdőben haladtam végig,mivel azt hittem,hogy ott rövidebb lesz az út.Egyszer csak kifogyott a kocsimból a benzin,én pedig teljesen kétségbe estem.Így hát próbáltak téged hívni,hogy gyertek el értem,de nem volt térerő.Elindultam egyedül a sötét erdőben,és egyszer csak a sötétből valami rám ugrott,és belém is harapott...-néztem a kezemre,mire Kira is odakapta a fejét.
-Hol van?-kérdezte,majd a kezemet kezdte vizsgálgatni.-De hát nincs is itt!
-Tudom.....Eltűnt.
-De mégis hogy?-furcsállta.
-Én se tudom.
-Hát ez egy igen rejtélyes sztori-mondta Kira.
-Teljesen megváltoztam,Kira!
-Ööö...tudom.Reggel mikor jöttél ki a házatokból,el se akartam hinni,hogy te vagy az!
-Tényleg?-hitetlenkedtem az elhangzott szavak után.-Ennyire megváltoztam volna?
-Igen-vallotta be Kira.
-Azért remélem más dolgok nem fognak velem történni....mármint nem leszek egy vérengző állat aki mindenkit megöl.-mndtam,mire Kira elmosolyodott.
-Hát persze,hogy nem,de azért ezt ne mondjuk biztosra!
-Így van.-helyeseltem,de azért egy kicsit bepánikoltam.Lassan elindultunk a kocsival,majd 10 perc múlva már a suli előtt álltunk.
-Na menjünk-szólalt meg Kira,majd nagy léptekkel elindult,mire én is így tettem.Nem leszek gyáva!
A suliba belépve megláttam Stilest,aki éppen Staceyvel beszél.Ennek véget kell vetnem.Épp valamin nevettek,amikor elhaladtam mellettük.Kit érdekel? Hiszen mi még mindig együtt vagyunk!
-Ohh,bocs...mindjárt jövök!-hallottam meg mögöttem a hangját,majd hirtelen mellettem termedt.
-Szia!-puszilta meg az arcomat,mire én is így tettem.Az előbb haragudtam rá? Az már a múlt!
-Hello!-köszöntöttem.
-Hűűű...-nézett végig rajtam Stiles,mire elpirultam.-Más vagy!
-Mi?...Nem dehogy!
-Te tudod!-tette fel a kezeit.-De azért még mindig jól nézel ki!
-Köszi!-mosolygtam rá.
-Ma az apám nem lesz otthon.Nem jössz el hozzánk?-tette fel a kérdést Stiles.
-De,benne vagyok!-egyeztem bele,majd a szekrényem elé álltam,és kinyitottam a kóddal.-Na gyere!-fogtam meg a kezét és a kémia terem felé kezdtem húzni.Belépve a terembe mind a ketten a helyünkre ültünk.Hirtelen megszólalt a csengő,és belépett a terembe Mr.Harris.
-A dolgozatok!-emelte fel a kezét,amiben a papírokat tartotta.A fenébe! Nem készültem! Minden padnál megállt,és letett egy papírt.
-Senki nem fordíthatja fel a papírt,míg én azt nem mondom,hogy most!-kötötte ki.Fél perc múlva megszólalt.-Most!
Felfordítottam a lapomat,és a feladatokat kezdtem el vizsgálni.Amikor egy érdekes beszélgetésnek lettem a fültanuja.
-Az új gyerek mikor fog megérkezni?
-Holnap.
-Rendben,addigra már a másik nem lesz itt.
-Akkor ezt vegyük úgy,hogy el van intézve?
-Hát persze!
Körbefordultam a terembe,de nem láttam senkit se aki beszélt volna.Kinéztem a folyosóra,ahol két tanár haladt el a terem előtt.De hát azt mégid,hogy hallottam volna? .A dolgozatokat folyamatosn vitték ki,így hát amikor én is befejeztem már kint is voltam a papírommal együtt.Megszólalt a csengő,így hát mindenki ment is ki a teremből.Amikor a szekrényem előtt álltam,és épp vettem volna ki a könyveimet,meghallottam ugyan azt a beszélgetést.
-Mi van a szüleivel?
-Nem élnek,csak nevelő szülei vannak.
-Akkor ez már végleges?
-Hát persze!
-A hang irányába fordítottam a fejem,és ugyanazokat a tanárokat láttam akik csak......súgdolóztak.De ezt hogy hallottam,vagy most mi van? Ezt nem értem.Valami tünet,vagy...?
-Héé....szia!-állt meg a szekrényemnél Kira mosolyogva,de rögtön lefagyott az arcáról a mosoly mikor meglátta az én gondterhelt arkifejezésemet.-Mi a baj?
-Gyere!-fogtam meg a karját,és a lány mosdó felé kezdtem el húzni.Becsuktam az ajtót,és felé fordultam.
-Na,mi a baj?-kérdezte ismét.
-Kira,hallok olyan dolgokat amiket nem kellene....-mondtam,mire értetlen arcot vágott.
-Ezt mégis hogy érted?
-Amikor bent ültünk a terembe,meghallottam egy különös beszélegetést a folyosóról.Te nem hallottad?
-Nem-rázta meg a fejét.De jó,akkor most már ténylegesen leszögezhetjük,hogy valamennyire őrült vagyok.
-Ez érdekes!-mondta.
-Hát nem is kicsit!-bólogattam.
-Ezt minél hamarabb ki kell derítenünk!-mondta.
Kiléptünk a lánymosdóból,és rögtön megcsapott a rágógumi illata.
-Hé,ezt te is érzed?-kérdeztem már fuldokolva a rágó gumi nagyon erős,és mentolos illatától,mire elkezdtem köhögni.Így inkább visszamentem a mosdóba.
-Semmit sem érzek,na jó ez most már tényleg furcsa!-csúszott le a falnál ő is.Még gyorsan kiköhögtem magamat,és felálltam a földről,mikor megszólalt a csengő.
-Gyere menjünk órára!-szóltam,mire ő is felállt.A többi órában semmi bajom se volt.Ebéd után mikor a fiúknak Lacross edzés van,mi is leültünk a lelátóra,és figyeltük őket.
A könyvemet a kezembe vettem,és elkezdtem olvasni.Kira átadta nekem az ütőt,amivel a fiúk szoktak játszani,én pedig odaadtam neki a könyvet.Épp ment a játék,amikor a lapda felénk vette az irányt,és majd nem eltalálta Kirát,amikor én csak úgy hirtelen az ütővel megakadályoztam.Bár tudtam,hogy szegényt fejen fogja találni....de nem...belement a labda az ütőbe.De-de...ez mégis hogy?! Kira rémülten nézett fel maga elé,majd rám.Mi történik velem? Az edző felénk kapta a figyelmét,mire én visszahajítottam a labdát egyenesen Stiles kezébe.
-Mondja játszott már Lacrosst?-kérdezte hitetlenkedve az edző.
-Azt se tudom,hogy kell-tettem a kezem magam elé,mire az edző szitkózódott egyet,és visszafordult.Egyszer csak az ellenfél csapat megint lőtt egy gólt,mire az egész lelátó,még Kira is elskandált egy "Ajj-t".Furán néztem Kirára,de nem hagyhattam annyiba ezt.
Na ne már,ez csalás! Dobjanak egy újat!-kiabáltam le az edzőnek,mire Stiles elmotyogott egy "jajj ne-t".
-Ez nem kívánságműsor!-kiabálta vissza az edző felém se fordulva.
-10 $ Stiles-ékra!-kiáltottam,mire felém fordult az edző.
-Benne vagyok!-mutatott rám az edző,majd tapsolt egyet.
-Na remélem ezt már nem szúrják el! Nem akarok 10 $ kárba veszni!-ültem vissza,mire Kira elnevette magát.Hát gólt dobtak,így hát az edző egy fityinget se kapott.A suliban megvártuk a srácokat,hogy majd úgy eldobjuk őket.
-Jó voltál!-állt meg mellettem Stiles,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Tudom!-helyeseltem.
-Malia,beszélhetnénk?-hallottam meg hátulról Scott hangját,mire visszafordultam.
-Ja!-sétáltam vissza,majd elindultam az ebédlő elé,ahol senki se volt.Megálltunk az ajtó előtt,mire kérdőn felvontam a szemöldökömet.
-Tessék-sóhjtottam.
-Mióta vagy ez?-kérdezte,mire én értetlen fejet vágtam.
-Mi?
-Nem tudod,hogy mi vagy?-kérdezte.
-De tudom,hogy ember vagyok!-mondtam,mikor rájöttem hogy mit is kérdezett.
-Te nem az vagy!
-De,hát mi más lennék?-dünnyögtem.
-Vérfarkas-közölte,mire nekem elállt a szavam.
-Tessék?
-Jól hallottad,az vagy!-jelentette ki.
-Az mi? De mégis hogy néz ki?
-Kíváncsi vagy rá?-tette fel a kérdést,mire én egy nagyot bólintottam.
-I-igen-hebegtem.Ő erre csak lehajtotta a fejét,mire én kíváncsian vártam,hogy mi fog történni.Mikor felemelte,egy vadállattal,egy ijesztő emberrel találtam magam,akinek vörösen világított a szeme.Mint az erdőben.Elkezdtem hátrálni,de véletlenül megbotlottam,és hanyatestem.Összekuporodtam,és félve néztem fel Scottra.Aki ismét ember volt,és felém közelített.
-Te..én ilyen vagyok?-kérdeztem.
-Igen,de a szemünk nem egyezik meg!-válaszolt.A kezét nyújtotta,hogy felsegítsen én pedig elfogadtam.
-Ezt most nem nagyon értem!-vallottam be.
-Nyugodj meg,az elején én se nagyon értettem!-vallotta be ő is.-Stileséknál mindent mindent megbeszélünk!
-Oké.
Visszasétáltunk Kiráékhoz,majd a kocsival elindultunk Stilesékhoz.A házukba belépve felszaladtunk a szobájába.Leültünk az ágyra,mikor egyszer csak kinyílt az ajtó,és valószínüleg az apukája lépett be.
-Stiles....ó jaj,sziasztok-köszünt nekünk,mire mind elskandáltunk egy "jó napot-ot".-Megyek akkor dolgozni,holnap jövök! Jó szórakozást sziasztok!-mondta,majd becsukta az ajtót.
-Na akkor most már mindent tudni akarok Scott!-mondtam,mire felém kapták a fejüket.
-Rendben.-mondta,majd egyszer csak megszólalt.-A vérfarkasoknak három fajtája van...-és elmesélte az egész vérfarkasos történetet.
-De az én szemem akkor milyen színű?-értetlenkedtem.
-Ezt még mi se tudjuk!-válaszolt Stiles.
-Amúgy meg mikor akartatok erről szólni? Kira...-néztem a barátnőm felé.-Te egész végig tudtál róla?
-Igen-bólogatott.
-Te is Stiles?
-Ja,hát kábé úgy mind!
-De jó....-mormogtam el magamban.-Na és ti mik vagytok? Ugyanazok mint mi?
-Nem,én például csak sima ember vagyok!-mutatott magára Stiles,mire én elképedve néztem Scott felé.
-Ő egy ember,és elmondtad neki?
-Hé,ő volt az első aki tudott rólam.-magyarázta.
-Na és te Kira?-fordultam Kira felé.
-Kicune.
-Mi?-kérdeztem,hiszen valamit tényleg nem hallottam jól.
-Kicune,azaz róka.De sokféle róka van még-magyarázta,mire én bólintottam egyet.
-Amúgy hol van Lydia?-kérdezte Scott.
-Lydia? Vele is barátkoztok?
-Hát jah,mivel neki is van egy ereje-fejette ki nekem Stiles,mire én egy olyan "és mégis mi" arcot vághattam így folytatta.-Banshee.
-És az mégis mi a franc?
-Sikító nő.-mondta.
-Szóval az a képessége,hogy tud sikítani?
-Nem csak úgy sikítani,hanem az összes Banshee sikít a világon a legjobban,szóval úgy 300 km-nyire is meghallod-közölte Scott.-Na meg látja a holttesteket.
-Egy élmény lehet-dünnyögtem.-És ő hol van?
-Hát ezt mi se tudjuk.-választolta Kira.
-Várjatok felhívom-kelt fel az ágyról Stiles,majd a telefonját bekapcsolta,és felhívta a keresett számot.Mikor visszajött csak annyit mondott,hogy 10 perc múlva jön.
-Aha,és akkor hogy tudok átváltozni?-kérdeztem Scotttól.
-Még most nem tudsz-csivitelete.
-Akkor még a karmaimat se tudom megnézni?
-Ööö---szerinted?-fordult Scott felé Stiles.
-Megpróbálhatjuk-mondta Scott.
-Akkor először had mutassam meg.
A karmai csak úgy hirtelen előjöttek,én pedig nagyon meglepődtem.Ilyen könnyű lesz?
-Rendben,te jössz!
-Oké.
Összecsuktam a kezem,majd hirtelen kiengedtem,de nem történt semmi.Majd újra,de semmi.
-Oké,csak hagyd hogy megtörténjen!
-Vettem egy mély levegőt,és hirtelen kiengedtem a kezem.És mikor ránéztem éles karmok díszelegtek ott.
-Úristen! Látod,karmaim vannak!-ujjongtam,mire Scott,és Stiles valamint Kira is eleresztett egy mosolyt.Majd újra megtettem,de véletlenül úgy elfordítottam a kezemet,hogy majdnem eltalálta Stiles arcát,de ő még időben elhúzta onnan.Mi pedig ezen felnevetünk.Egyszer csak megszólalt a csengő,és már tudtuk,hogy megérkezett Lydia.
