13.rész

Sziasztok:)) Most biztos meg vagytok lepődve,hogy miért hoztam új részt.Nos,változott a terv,úgyanis eltolódott a nyaralás.Így úgy gondoltam,hogy belefér még egy rész.Remélem tetszeni fog és nem foglak titeket untatni:)) Jó olvasást:3

-Minden rendben lesz.-mondtam Scott-nak,de ő csak semlegesen megrázta a fejét.

-És ha ez csak valami csapda?-nézett fel rám,én pedig megráztam a fejem.

-És ha nem? Akkor ott van Kira és mire rájövünk,hogy tényleg bajban van akkor ő már halottan fekszik a padlón és mi semmit sem tettünk...

-Scott,ebben Malia-nak tényleg igaza van...-helyeselt Stiles,mire én egy ,,köszönömmel" felsóhajtottam.

-Talán.-nézett maga elé Scott.

-Nincs időnk csevegni,indulnom kell.
-Rendben-fújtatott Stiles,mire én bólintottam.
Leszaladtunk,én pedig kezdtem már búcsúzkodni.
-Ne aggódj!-nyugtattam Stiles-t,de hiába.fejébe vette,hogy valami rossz fog történni.
-Ne mondd azt,hogy nem aggódjak,amikor most egy pszcihopata nővel akarsz találkozni,aki ha nem leszel ott képes lenne megölni Kirat.
-Nos,igen ez mind igaz,de akkor sem kell aggódni.Tudok magamra vigyázni-villantottam meg a farkasszememet.
-Igen,azt elhiszem-nézett rám büszkén.
-Akkor ne félj-fogtam meg a kezét,ő pedig megölelt.Már egy ideje ölelgettük egymást,aztán elváltam tőle.-Hazamegyek a kocsimért.
-Oké.
-Majd jelentkezem-intettem Scottnak,ő pedig bólintott.Stiles megölelt ismét,én pedig hátat fordítottam és hazarohantam.A házunk elé érve a kocsimhoz léptem és kihalásztam a zsebemből a szükséges kulcsot.Beszálltam a vezetőülésre és beindítottam a kocsit,onnan pedig minden ment magától.Beállítottam GPS-en a régi házunkat úticélnak,majd újra a vezetésre koncentrálltam.2 kemény óra múlva megérkeztem Banburyba.A kocsit becsaptam magam után és a ház elé léptem.Ugyanolyan maradt,mint mikor elköltöztünk,szóval még senki sem költözött be.Az ajtó elé léptem,majd hirtelen benyitottam.Érdekes módon az nyitva volt,így beléptem a küszöbön.Bezártam magam után és felszaladtam az emeletre.Berohantam a régi szobámba,de senki és semmi nem volt ott,csak néhány régi bútor.Ezért még körbejártam az egész házat,minden szobát megnéztem,minden bútort átfésültem,de úgy érzem egy még ki maradt...a pince.Hát persze.Lassú léptekkel közelítettem meg a pincét,s mikor a kilincsre helyeztem a kezem,megakadtam.Mi van,ha senki nem lesz ott? Mi van,ha már megölte? Mi van,ha nem is Vanda az? Ilyesfajta gondolatok cikáztak át az agyamon,de nem érdekel.Képes vagyok rá!Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam.Beléptem a poros és sötét pincébe és ahogy látok egy széket a helyiség közepén,meglepődök.Kira ül rajta teljesen kiütve,talán az illető leütötte,hogy ne tudjon szólni.Egy telefon pihent a földön és már tudtam is,hogy a Kiraé,amiről üzentek.Kirahoz rohantam,de ekkor egy tiltakozás hallatszott a háttérből.
-A-a....-és ekkor felfedte arcát a üzenetküldő és a nyugtalanságom beigazolódott.Vanda volt az...De teljesen átalakítva.És a szeme nem barnán csillogott,ahogy eddig is volt,hanem vörösen,mint a VÁMPÍROKNAK.
-Vanda?-kérdeztem hihetetlenül meglepődve.
-Tudtam,hogy ide fogsz találni.-mosolygott rám,talán gonoszan...
-Te tetted?
-Persze,hát ki más?-nézett Kirara lesajnálóan,majd rám emelte a tekintetét.
-Mit akarsz vele? Megölöd?
-Ha nem lenne gond.Mondd,miért ne tenném,ha az én kedves VOLT legjobb barátnőm még egy telefonhívást sem képes hajlandó feláldozni értem,egy ilyen kis cafka miatt!
-Először is ő nem cafka!-dühödtem be.-Ő az ÚJ legjobb barátnőm,mert talán te nem találtad meg az új barátnődet? Azt a kis ártatlan Sophie-t?
-Igen és képzeld én rájöttem,hogy vele nem olyan jó...-nézett rám megjátszott szomorúsággal.
-Igen,tudod én meg rájöttem,hogy Kiraval sokkal jobb barátságban vagyunk,mint egyáltalán amit mi barátságnak neveztünk!
-Hú,mint ha ezzel megbántottál volna.-nézett rám újra szomorúan,aztán folytatta.-Ezt csak úgy mondod,de nem ajánlom,hogy folytasd,mert ennek a kislánynak lesz belőle baja.
-Ne merészeld őt bántani!-dühödtem be még jobban.
-Miért talán meg tudsz állítani?
-Igen-mondtam ki.
-Hidd el,más vagyok mint te.Nem hiszem,hogy valaha is túlélnéd.
-Hidd el,pont olyan vagyok mint te,csak más kategóriában és személyiségben.
Ekkor viszont nagyon ledöbbent,amikor meghallotta a szavaimat,de kirázta a fejéből a gondolatait és újra rám emelte a tekintetét.

Ekkor én is megmutattam a szememet,na ekkor végleg ledöbbent.
-Mi vagy te? Aranyos kiskutya?-nevetett ki.
-Ha te ezt mondod...-néztem rá mereven.Ekkor kimutattam a fogam fehérjét.

A fogaim,s a körmeim ismét óriások lettek,én pedig vadállatként ordítottam.Múlthéten kaptam leckéket Scott-tól,szóval kb. ki vagyok képezve.Viszont azt már nem tudom,hogy ő vámpírként milyen erős.Ekkor neki is kinőtt a körme,de viszont fognak már semmi helye nem volt.Azok már úgy voltak,hegyesek.
-Na,akkor gyere játsszuk le.-mosolygott rám azzal a megszokott gonosz vicsorítással.A játszmát ő indította,azzal,hogy felém lépett és be akart verni nekem egyet,de én viszont ügyesen kivédtem és helyette én vertem bele egyet a képébe.Bevetettem a karmaimat is,így a lábán festett egy jókora nyom.Viszont ő sem volt védtelen,beleütött egyet a bordába,így a földre kerültem.Újra ütni kezdett volna,de helyettem a földbe ütött vele.Kapott egyet-kettőt még a képébe,de én is,aztán leálltunk a verekedésből.A harciasságom nagyon jó volt.Viszont ő se volt gyenge.De nem volt jobb nálam. Viszont ez még csak a kezdet...
-Meg tudjuk ezt beszélni emberek módjára is.-mondtam.
-Rendben.-ült le kifulladva a földre.-Hallgatlak.
-Mondd el amit akarsz,cserébe add vissza Kirat.
-Belőled.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
-Azt,hogy találkozzunk.Nem akarom,hogy ezzel a kis csibével mászkálgassál ide-oda.
-De mégis miért?
-Mert nem olyan ,mint mi.
-Ó,dehogynem.-bólogattam.
-Mi?-nézett felé.-Hát,akkor mégis micsoda?
-Egy róka.Jobban mondva Kicune.
-Tudni sem akarom.-emelte maga elé a kezét.
-Amúgy te mióta is vagy vámpír?
-2 hete haraptak meg.És te mióta vagy farkaska?
-Születésem óta,csak még én sem tudtam róla.-sütöttem le a szemem.
-Aha.
-Jó,akkor találkozzunk majd.Viszont megkapod amit akarsz,Szóval Kirat akarom.
-Vidd-hagyta rám.Odasiettem hozzá,majd nagy nehezen felemelve az egyik karját átlendítettem a vállamon,majd odaszóltam Vandanak.
-Segíts!
-Jó-fújtatott.
A házból kiigyekezve a kocsimba beülve leraktam Kirat a hátsóülésre,majd ismét Vandahoz fordultam.
-Elvigyelek?
-Vigyél.Ja,holnap 12:00-kor találkozni akarok veled.
-Miért?
-Hát szerinted miért? Dögös vámpír csajszi vagyok,ruhát megyünk vásárolni.Főleg,hogy most már te is farkaslányka vagy így a pasik szeme ránk fog tapadni.
-Hát,tudod Vanda,nekem már van barátom.-vallottam be neki.
-Aha.És jóképű?
-Hát,szerintem igen.De,nem rád tartozik.
-Igaz.Na,mindegy.Attól még nekem lehet szerezni.
-Hol tegyelek ki?-tereltem a témát.
-Nálatok.-nézett ki az ablakon,mire én furán néztem rá.
-Mégis miért nálunk?-kérdeztem.
-Mivel meg akarom ismerni a barátodat.
-Aha,de viszont ő és a barátja nem fogja díjjazni,hogy elraboltad  Scott barátnőjét.
-Ki az a Scott?
-Kira barátja.
-És ki az a Kira?
-Aki itt van mögöttünk-mutattam hátra a hüvelykujjammal.
-Aha...-bólogatott.
-Amúgy Scott is vérfarkas.Főleg,hogy ő az alfa.
-Oké...Tudod,én nem nagyon ismerem a fajtátokat...De nem is nagyon érdekel.
-Aztán van Stiles,a barátom.És még egy lány Lydia. Egy Banshee.Az az ,,sikító nő".
-Gyönyörű.-húzta el a száját.
A házunk elé érve bevittük Kirat,én pedig leültem Vanda mellé.A telefonomon dobtam egy SMS-t Stilesnak.

Itthon vagyok.Vandaval.Kira is itt van.Semmi baja sincs.Szia.
                                                                                   xoxo,Malia

-Nos,mit csináljunk?-álltam fel a helyemről,majd a konyhába mentem vízért.
-Gondolom,megvárjuk amíg felébred a csaj.-támaszkodott meg az ajtófélfának.
-Kira-javítottam ki.
-Kira-forgatta a szemét.
Rezgett a mobilom a zsebembe,így újra elővettem.

 A csaj nálatok van? Az aki elrabolta Kirat? Indulok hozzátok!      
                                                                                        xoxo,Stiles

-Azt hiszem,ideje menned-néztem rá.
-Miért is?
-Mert jön Stles,azon kívűl vele Scott,aki képes felrúgni a pofádat,mivel elraboltad a barátnőjét.-magyaráztam neki.
-Akkor majd fogadom sok szeretettel.-foglalt ismét helyet a kanapén.Kira ébredezésbe volt,így mellé ültem és segítettem neki felülni.
-Hol vagyok?-kérdezte a fejét fogva.
-Nálam.
-És ki az a lány?
-Ööö...nem fontos.
Kopogást hallottam az ajtó felől.Nagyszerű,ideje parádézni.Odasiettem,majd kinyitottam.
-Hello,öhm Kira most ébredt fel és...-de Scott nem hallgatta tovább a mondandómat és egyszerűen berohant a házba.Bezártam az ajtót,majd utánamentünk.
-Szóval ő itt Vanda-mutattam be,ekkor Scott felénk kapta a fejét és közeledni kezdett,de én eléálltam.-Nyugodj meg! Lerendeztük már egy alapos bunyóval.Szerintem már megkapta a büntetését.
Erre morogni kezdett,mire Vanda is.Mint két eszeveszett állat.
-Hát,nem hiszem,hogy meg fogunk békélni ezzel a lánnyal.-mondta Stiles,mire én csak tanácstalanul néztem rá.
-Na jó,tényleg megbeszéltünk mindent.Kira sem halt meg,szóval...
-Addig örülj,amíg nincs baja.-mondta Vanda Scottnak,mire ő újra feléfordult.
-Azt akarod,hogy beverjek neked egyet?-kérdezte majd felé igyekezett.
-Igen,hajrá!-tapsolt Vanda.Ekkor Scott tényleg csinált volna valamit Vandaval,de szerencse,hogy lefogta Stiles és,hogy én is Vandat.
-Elég lesz.-vetettem véget ennek.-Mindenki meg fog békélni vele.De ha nem is,az sem baj.Most egyedül nekem kell vele foglalkozni.Jobb lesz,ha megbékéltek mindnyájan ezzel a helyzettel,mivel Vanda sem ember...

12.Rész+Értesítés

Sziasztok:) Van egy kis problémám...Kaptam egy irtó hosszú könyvet,amit már nagyon régen akartam.Igen szóval azt most úgy egész nap szeretném olvasni és a jövőhéten mennék nyaralni Németországba azon belül München-be.Ott pedig nem lesz WIFI-m.Sőt még gépem sem lesz csak mobilom,amin részeket nem tudok hozni.Azon kívül ott alig lennénk lakásba,folyton járkálnánk ide-oda.És most jut eszembe,hogy nagyon régen hoztam részt,igen bevallom nagyon elfoglalt voltam.Most ballagtam,nem lett volna időm egy részre sem.De egy utolsó rész még belefér addig míg nem megyek el.A könyv addig várhat.De nem ígérem,hogy hosszú lesz...:)

Másnap azonnal felpattantam az ágyamból és rohantam a fürdőszobába zuhanyozni.A pizsamámat ledobtam magamról,majd beálltam a zuhany alá.A meleg víz simogatott,sőt kényeztetett.A tusfürdővel alaposan megmostam magam,majd a hajamat is leöblítettem és tisztára mostam.Utána kiszálltam a zuhanyzókabinból,de nem sok kellett vona,hogy visszamenjek a meleg víz alá,mert halálra fagytam.Gyorsan a törülközővel átjártam a testem összes részét,utána pedig magam köré csavartam egy másikat.A hajamra is csavartam egyet.A szobámba visszaérve,beszaladtam a gardróbba és kutakodni kezdtem egy jó ruha után.Egyszer megígértem neki,hogy elkezdek egy olyan kort mikor váltogatom a stílusomat.És most ennél tartok.Sose hordtam szoknyát,mert féltem,hogy kilátszik az alsóneműm,így választottam hozzá egy csíkos harisnyát.Hozzá egy színtén piros fehér csíkokkal egy pólót amin még egy horgony is van.Arra jött még egy ujjatlan farmer kabát és a lábamra pedig egy piros bakancs.És persze a kiegészítők sem maradhattak ki.Egy 3 hosszú gyöngyös karkötőt,egy masnis karkötőt és egy hosszú nyakláncot választottam.

Utána a sminkszobában kötöttem ki.Belenéztem a tükörbe,majd feltettem egy kis szempillaspirált,piros rúzst ezzel fokozva a pólómat és a bakancsomat.És egy kis púdert.A hajamt összefogtam,de úgy is tudtam,hogy Stiles véget fog vetni neki,mert az ő elmondása szerint,idézem: ,,Szebb vagy,mikor a hajad ki van engedve'' nem szereti.Én pedig ezzel direkt idegesítem.Visszamentem a szobámba és keresni kezdtem a mobilomat.Nagy keresgélés után az ágyam alatt találtam meg.Nem tudom ki tette oda...De mindegy is.Felhívtam Stilest,hogy 1 órára legyen a házunk előtt.Lementem az étkezőbe és vártam,hogy hozzák az elkészült finom palacsintát.Nem sokára anya hozta ki,majd letette az asztalra.Várjunk csak...Ha igaz amit a többiek mondtak és ők nem is az igazi szüleim,akkor nem szólíthatom őket anyának és apának,vagy mi a fene van??? Stiles azt mondta,hogy erről nekik nem kell tudniuk,szóval csak nyugodtan.
-Anya...-szólítottam meg,mire felém fordította a fejét és rám mosolygott.-Talia hol van?
-Még alszik.-válaszolt kedvesen.Ekkor eszembe jutott édes kishúgom,akit évek óta a vérszerinti testvéremnek hittem.De ennek is vége lett.Ő csak egy kislány,aki nem is tartozik a családom körébe,mint ahogy a szüleim sem.Anne és David Tate.Az én nevem pedig mostantól nem Malia Tate,hanem Malia Hale.Amit el kell fogadnom nehéz szívvel,hogy akiket családomnak hittem,azok csak idegenek.Lehet,hogy ők neveltek fel...De nem Anne szült,hanem az akit sose láttam még.Ő hozott világra...egy ismeretlen.Már egy ideje azon gondokozom,hogy mikor találkozhatnék az igazi apámmal,de szerintem még ő Peter Hale sem tudja,hogy mikor lesz alkalmunk megvalósítani ezt.
-Szijjaa!-gondokodásomból Talia szakított félbe,majd megölelt.N visszaöleltem,de nem sok kellett volna hozzá,hogy ott helyben elsírjam magam Talia ölelő karjaiban.


Stiles kocsijában ülve még mindig ezeken a dolgokon gondolkoztam.Ezer millió kérdés vándorolt a fejemben.Miért nem találkozhatok Peterrrel? Ki az anyám? Mikor találkozhatok az anyámmal? Mikor mondjam el a szüleimnek a dolgokat? A szüleim miért nem mondták el,hogy örökbefogadtak?
És a legfontosabb kérdés amire szerintem sose kapok választ.Miért szeretnek az örökbefogadóim? Lehet,hogy úgy viselkedem? Lehet,hogy feltűnően viselkedem? Miért nem szólnak bele az életebe a,,szüleim"? Hiszen minden szülő ezt teszi.Akkor is beleszólnak a gyerekük életébe,mikor már az sok.Ezt nem értem...
-Min gondokozol annyira?-szakított félbe Stiles gondolkodásom közepette.
-Sok mindenen...-sóhajtottam.
-Mi a baj?
-Stiles...-kezdtem.-Miért nem találkozhatok Peter Hale-lell?
-Ez bonyolult...
-Mi bonyolult? Az,hogy egyszer,az égvilágon egyszer találkoznék a vérszerinti apámmal? Azt még elviselem,hogy az anyám akit még ti sem láttatok sose nem láthatom,de hogy az apámat...-Itt egy könny szökött a szemembe.-A vérszerinti apámat lássam? Miért?!-Kicsordult az első könny a szememből.Utána pedig csak bőgtem és bőgtem...Stiles leállította a motort,majd felém fordult.
-Malia...-szólított meg.-Malia kérlek ne sírj!-nyugtatgatott Stiles,de nem bírtam visszatartani.
-Miért?!-sírtam,nem bírtam leállni.Stiles két keze közé vette az arcomat és csak azt hajtogatta,hogy ,,Kérlek ne sírj!".Aztán nagyon meglepődtem,mikor száját az ajkaimra nyomta én pedig elhallgattam.

Mikor elváltunk,ziháltunk mindketten.Ezután nem tudtam már sírni,csak szipogtam.
-Ne sírj,mert ez engem nagyon elszomorít.-simította ki a hajamat az arcomból.-Megbeszélem Derekkel.Ő együtt lakik vele.
-Tényleg?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Tényleg.-mosolygott rám.A vállára hajtottam a fejem,ő petig magához húzott.Így ültünk egy ideig a kocsiban,mikor megszólaltam.
-Amúgy hova is akartál vinni?-töröltem meg a szemem,és ránéztem.
-Hát a parkba akartalak vinni,de már nem lesz rá lehetőségünk.-mondta mikor elkezdett zuhogni az eső.
-Menjünk hozzánk!-ajánlottam fel,mire ő beleegyezett.-Akkor áthívom Kirát.
-Én meg Scott-ot.
-Lydia?-kérdeztem.
-Nincs.Olaszországba utaztak tegnap.Pénteken jönnek vissza.
-Értem.Na akkor menjünk!


A házunk elé leparkolva,kiszálltunk az autóból és igyekeztünk nem elázni.A bejárati ajtón belépve,ledobtam magamról a bakancsomat és megvártam Stilest.Körülnéztem a házban,de nem találtam a szüleime,gondolom megint elmentek valamelyik ismerősükhöz.
-A szüleim nincsenek itthon,így hát miénk a ház!-kiáltottam Stilesnak.
-Oké.
Na,mit mond Scott?
-Pár másodperc és itt van.
-Ó jajj ,mert neki karmai meg fogai vannak.
És Stilesnak tényleg igaza volt mert ekkor kopogást hallottunk.Odaszaladtam kinyitni az ajtót és már jött is be Scott.
-Kira?-kérdezte.
-Még nem jött.
-Akkor még várok.
Leültünk a kanapára,majd én bekapcsoltam a TV-t.Én felszaladtam átöltözni mivel csurom víz voltam.

Már kb. egy órája írtam Kirának,hogy jöjjön de még nem érkezett meg.Hát,én már nem tudom,hogy mit higyjek.Elővettem a mobilom és írtam neki még egy üzenetet.

Hol vagy?
    xoxo,Malia
Nemsokára jött is az üzenet,amin összeráncoltam a szemöldököm.

Valahol valakivel.Miért érdekel?
                          xoxo,Kira

-Scott Kira írt,de nem merném lefogadni,hogy ő írta ezt.-fordítottam a két fiú felé a mobilomat.Scott felállt,majd felállt és árkálni kezdett.Kira nem szokott ilyen flegmán írni.Inkább ilyen csöpögősre sikerül neki.Ez valaki más...valaki más...de mégis kié?!
-Menjünk Kiráékhoz!-álltam fel,majd az ajtó felé kezdtem szaladni.A fiúk követtek engem,beültünk Stiles kocsijába,ő pedig a gázra taposott.nagyon pánikoltam,hogy mivan Kirával.


A házuk elé érve,még meg sem állt Stiles,de én kiugrottam az autóból.A ház elé álltam,majd csöngettem és kopogtam is.A fiúk mögém állva türelmetlenkedtek,de semmi nem történt.Ezek szerint senki sincs otthon.
-Most mégis mi a francot csináljunk?-kérdeztem idegesen.
-Bemászunk!-közölte Scott.
-Oké!
A kapunk elkezdtem átmászni és követett Scott is.Majd a másik oldalon sikersen leugrottam.
-És én?-kérdezte magára mutatva Stiles.
Scott egy pillanatig babrált a zárral,amajd kinyitotta.Stiles bejött rajta majd a házra néztünk.
-És most?
-Most az ablakon kell bemásznunk.-mondtam.
-Na azt már nem!-tiltakozott Stiles,mire visszafordultunk.Ez a gáz mikor farkasokkal vagy körülvéve és nem tudod azt csinálni mint a többiek.
-Majd felhúzlak!-legyintettem,amjd elkezdtem mászni.Az ablak szerencsére nyitva volt,így beugrottam rajta.És épp,hogy talpra érkeztem.Visszafordultam,majd Scott-nak félreálltam.Stiles is elkezdett mászni én pedig amikor már a közelben volt és majdnem leesett,megfogtam a kezét.felhúztam,majd hagytam,hogy guruljon egyet a szobában.Felsegítettem,mire ő megszólalt.
-Hát..nem vagy semmi!-mondta,mire csak bólintottam.
-Ez nem a Kira szobája!-mondtam,majd az ajtó felé mentem,hogy felmnjek az övébe.Aztán visszafordultam.-Miért volt nyitva ez az ablak?
-Nem tudom biztos így felejtették...-mondta Scott.
-Az nem lehet...-mondtam.

-Miért nem?-tette fel a kérdést Scott furcsán.
-Mert ez az ablak be volt ragadva,emlékszem Kira mesélte és mutatta is.Nem lehetett kinyitni.Még én se tudtam.-meséltem nekik.
-Hát...akkor?-tárta szét a karját.Én csak sóhajtottam egyet majd egy ,,Gyertek!" szólítással elindultunk fel az emeletre.Kira ajtajához érve,láttam,hogy be van zárva,mert hiába akartam kinyitni...nem ment.
-Nem lehet kinyitni,vagy várj csak!-mondtam,majd lerúgtam magamról a magassarkúmat és az ajtó elé léptem.Összeszedtem minden erőmet,amjd egy rúgással már tárva-nyitva volt.
-Szép rúgás!-mondta Scott.Én oda se figyeltem,csak beszaladtam a szobába.A szoba üres volt.
-De hát akkor mégis hol van?-forgolódtam a szobában.
-Gyere,mézzük még meg néhány helyen!-biccentett Stilesnak,mire ők elindultak.Ekkor észrevettem egy papírt az asztalon.
-Álljatok meg!-szóltam nekik,mire ők gyorsan visszafutottak a szobába.Az asztal elé léptem,majd a papírt a kezembe vettem és szétnyitottam.Majd hangosan olvasni kezdtem.


   Tudtam,hogy nagyon ügyes vagy Malia! Rájöttél,hogy az ablakot nem lehet kinyitni sem bezárni.A szoba ajtaját berúgtad,és megtaláltad ezt a papítt,amit mostmár biztosan olvasol.A lány nincs a házban.Egy olyan helyen van ahol voltál de már nem leszel.Gondolkozz,melyik hely lehet ez.A lány és én ezen a helyen vagyunk.És ha nem leszel itt és teszed meg amit kérek a lány meghal.A kérésem pedig,hogy hozd nem hozhatod a barátaidat! Egyedül gyere.Ha ezt megteszed és tárgyaltunk.A lány visszakerül a helyére.24 órád van!

-Megverem,csak tudjam meg,hogy ki ő!-mondta Scott,majd a falba ütötte a kezét.
-Mennem kell!-mondtam magam elé nézve.
-Nem mehetsz egyedül!-fogta meg a kezemet Stiles.
-Hallottad,ha bárki is jön velem Kira meghal...-mondtam.-De lőször is melyik ez a hely?
-Gondolkozz!
-A könyvtár.Ott voltam is de már nem szívesen megyek oda...
-Mi?! Biztos,hogy nem erre gondolt.
-Akkor mégis melyik hely?!
Aztán mély gondolkodásba feledtem.Ha nem a könyvtár,akkor lehet az könyvesvolt,barlang,mobil wc,és...
-A régi házunk!-jutott eszembe.-Ott laktunk,de már nem.
-Az lesz az.-mondta Scott.-De én szívesen megfejteném,hogy ki írta ezt a levelet.
-Biztos,hogy nem Kira!-gondolkodtam,mivel mindenkinek megjegyeztem az írását.Szoktam nézegetni az embereket,amikor írnak.Aztán eszembe jutott az egyetlen személy aki így szokott írni...
-Vanda!
-Az meg ki?-kérdezte Scott.
-Egy osztálytársam volt.De színtisztán emlészem,hogy neki volt ilyen írása.A legjobb barátnőm volt és levelezgettünk.Egy még mindig megvan.-Hirtelen a hátsó nadrágomba dugtam a kezemet és egy papírfecnit fogtam meg.-Itt egy! Istenem,köszönöm,hogy jó nadrágot vettem fel.-ez a nadrág egyszer elveszett,így nem tudtuk kimosni.De ezen a héten találtam meg a szekrényem legalján.Ma pedig felvettem.Szétnyitottam a fecnit és egy kis írást találtam benne.Letettem az asztalra a másik mellé és beigazolódott a kételkedésem.Ugyanolyan az írás.Ezek szerint tényleg ő rabolta el..Vanda rabolta el Kirat.
-Ti ilyeneket írkáltatok egymásnak?-kérdezte Stiles mikor leolvasta a papírról a mondatot,majd homlokráncolva rámnézett.

Az énektanár állati dögös! :D <3

-16 évesek voltunk.
-Jó most nem ez a legfontosabb.-vágott közbe Scott.-Ez a Vanda elrabolta Kirat.Meg kell mentenünk.Ha te ismered és legjobb barátnők is voltatok,akkor biztos megtudtok úgy egyezni,hogy Kiranak ne legyen semmi baja!
-Igen...gondolom.Már csak egy dolog van akkor hátra.Megmenteni Kirat és megismerni az új Vandat...

                                                    FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...


U.I.:Ha szeretnétek,hogy írjak élménybeszámolót,akkor kommentbe írjátok,hogy:Élménybeszámolót!
És akkor ha hazaérek,bitos,hogy megírom és elmesélem,hogy miket éltem át.Sőt mikor elolvastam ezt a könyvet amit kaptam aminek neve: JOHN GREEN:CSILLAGAINKBAN A HIBA,erről pedig írhatok egy kis olvasó véleményt.Hogy miért tetszett,miért nem tetszett,miket szerettem benne,miket utáltam benne,stb.Szóval ilyeneket.És létszives írjatok véleményt erről a részről és a többiről.Az olvasóimnak további jó szórakozást,olvassatok sokat,nyaraljatok jól és mindenkitől szertnék egy zenével elköszönni,ami mellesleg a kedvencem! Jó nyaralást! Sok puszi!! :D <3 :* :3 Üdv:Learn Reka

https://www.youtube.com/watch?v=uO59tfQ2TbA    Linkeljétek be ezt és hallgassátok meg többször,hogyha nagyon tetszik! ;) :) :3

11.Rész

Sziasztok.Most sűrűbben hoztam egymás után részeket.Az előző részben ugye megtörtént az a dolgog.És nem szívesen részleteztem volna,hogy hogyan történt is ez az egész.Alatta leírtam minden lényegeset.Hogy milyen volt,és élvezte,meg st. :) De amúgy sem akarok ilyen részket beletenni,főleg hogyha kisgyerek is olvassa olyan 12-14 év körülire gondolok. Mindegy,addig is szórakozzatok egy kicsit.Jó olvasást! Puszi:Reka <3 ;)

Másnap egy mellakson ébredtem,vagyis Stiles-én.Elmosolyodtam,ahogy visszagondoltam a tegnapi kalandunkra.Az első volt,és nekem mindennél jobban sokat jelentett.Óvatosan felemletem a derekamról Stiles kezét,majd a fürdőszobájába siettem.A tükör elé álltam,majd belenéztem.A tükörben egy mosolygó,életvidám Malia nézett vissza.Aztán jöttek a gondolatok.Gyengéd érintéseit még most is érzem.Ahogy a kezemet,és a hátamat simogatja nyugtatásképpen.Egy szenvedélyes csók,minek ízét még most is érzem az ajkaimon.Egy ölelés,mely mindent elmond.És az óvatosság,ami megmagyarázza,hogy mindennél jobban akart enegem.Hirteeln az ajkaimról,egészen a nyakamig simogattam magam.Pont ahogy ő csinálta.De ekkor ajtó nyitódásra lettem figyelmes,így magam mellé ejtettem a kezeimet.Stiles mögém lépett és egy puszit lehelt a nyakam hajlatára.

-Minden rendben?-kérdezte aggódóan.

-Persze.-fordultam meg az ölelésében,így szembe lettünk egymással.Egy csókot leheltem az ajkaira,megnyugtatva őt,hogy semmi bajom sincs.

-Akkor gyere vissza a szobámba.-fogta meg a karomat,majd behúzott a szobájába.Ott ledőltünk az ágyára és gondolkodni kezdtünk,mint mindig.

-Malia,ugye tényleg nincs bajod?-kérdezte tőlem ismét,folytatta.-Mármint ha talán durva voltam,akkor nekem nyugodtan elmondhatod.

-Tökéletes volt.-válaszoltam neki,majd felé fordultam.-Ez volt az első.És tökéletes volt.

-Tényleg így gondolod?

-Teljesen!-mosolygogtam rá.
Aztán csak feküdtünk.Mindketten mosolyogtunk magznkban.Én arról gondolkoztam,hogy miért én vagyok az a szerencsés lány akivel ez történik.És ennek nagyon örülök,hogy én vagyok az a lány,aki egy helyes,aranyos és kedves fiúval járhat.Amilyen Stiles.
-Szeretlek!-suttogta a fülembe.Elmosolyodtam,majd egy szenvedélyes,de nyugodt csókot nyomtam az ajkaira.
-De nem jobban mint én!
-Ugyanúgy szeretjük egymást,ezt jegyezd meg!-háborodott fel,mire csak magamhoz húztam a tarkójánál fogva még egy csókra.A hajába túrtam,ahoyg ő is tette.Meghúztam egy picit,mire elvált tőlem.
-Áuu...-nézett rám szomorúan,de a szemében ott csillogott a mosoly.
-Fájt?-színészkedtem.
-Nagyon.
-És hol fáj?-dramatizáltam túl.
-Itt.-mutatott egy helyre a fején.Oda hajoltam és egy puszit nyomtam rá.-Meg itt.-egy újabb helyre mutatoo és megismételtem az előző cselekedetemet.Aztán egyre haladt lejjebb az ajkaihoz érve,tudtam,hogy csak játszik velem,én pedig megtettem mindent amit kért.Amikor az ajkára mutatott,fejbe kólintottam egy párnával,ő pedig csak felnevetett,ahogy én is.Istenem,ez a gyönyörű hang!
-Azt hiszem hoztam másik ruhát.-vettem el a táskámat a szekrényről és a gondolkodásom bebizonyosodott.-Lezuhanyozhatok?
-Aha,addig én lemegyek a lentibe.-kelt fel az ágyról.A fürdő felé még elmotyogtam egy köszönömöt,majd bezártam az ajtót.A zuhany alá állva,a meleg víz kényeztetett engem.A tusfürdővel (ami Stiles-é és fiús,de amúgy nagyon jó illata van) átmostam az egész testemet.A hajaat is leöblítettem vízzel.Persze mindenre számítottam,így hoztam magammmal sampont és hajszárítót.Viszont tusfürdőre nem gondoltam,mivel tudtam,hogy lesz itt.Mikor hajammal is kész voltam,kiszálltam a zuhanyzóból és megtörülköztem a sajátommal.Ugye milyen jól felkészültem? A ruhámat magamra kaptam,majd hozzáláttam a hajam szárítására.

A meleg pulcsit nem vettem fel,így azt visszatettem a táskámba.Pár perc múlva készen voltam a hajam szárításával.Ekkor Stiles belépett a szobába és helyet foglalt mellettem.
-Jól nézel ki!-mosolygott rám.
-Te is!
Egy kék inget,alatta egy fekete pólót viselt.Egy szintén feket nadrágot,hozzá pedig egy szürke tornacipő.A haja pedig zselézve volt.Mit ne mondjak,életem álma!

-Akkor hazakísérjelek?
-Hát,van kedved?-álltam fel,majd az ajtó felé igyekeztem.
-Persze,hogy van!-pattant fel ő is a helyéről.

Felszaladtam a lépcsőn és rávetettem magam az ágyra.Hát ez a nap sem volt semmi.A telefonomat előhúztam a zsebemből és megnyitottam az érkező SMS-t.

Este megbeszélés nálam.8-ra legyél itt!
                                             xoxo,Scott

Ott leszek!
   xoxo,Malia

Istenem! Mit terveztek már megint mára.Csak azt ne mondják,hogy ma is telihold van...


                                                  /Stiles szemszöge/

A kocsiból kiszállva,berontottam a házunkba,onnan pedig felszaladtam a szobámba.Az ágyra vetettem magam,majd gondolkodni kezdtem.Végre megkaptam,amire csak vágytam.Hogy Malia-val együtt legyünk,hogy a randink után meglegyen az első együttlétünk és a legfontosabb: Hogy ennek örüljön.Imdom Malia-t,mert játékos,gyönyörű,vidám szinte mindig és nem törődik senki értéktelen hozzászólásával a kapcsolatunkhoz.Ez az igazi lány,akire vágytam mindig is.És most itt van előttem.Az enyém! Egy kicsit még aggódom érte,mert ugye vérfarkas és nem tudja uralni magát...Emlékszem a múltkorira.Mindenkit megakart ölni,aztán jött Derek.Akitől még a hideg is kiráz.Erről jut eszembe...Mi lehet vele? A mobilom rezegni kezdett,így felkaptam.

Este megbeszélés nálam.8-ra legyél itt!
                                            xoxo,Scott

Megyek!
   xoxo,Stiles

Megszólalt a mobilom,így felkaptam.A kijelzőn a Scott név villogott.
-Haver,itt vagy?-szólt bele a telefonba.
-Itt vagyok!-röhögtem el magam.
-Na mi van? Miért vagy ilyen boldog?
-Megvolt az első Malia-val.
-Aha...Én még nem tudom,hogy mikor akarom csinálni.Minél hamarabb.Szerintem már Kira sem bírja annyira.
-Sok sikert!
-Köszi.Akkor este legyél itt.Hozd Malia-t is.Nem akarom,hogy elkéssen,mint múltkor.
-Hozom.Csá.
-Hello.

Malia házához igyekezve a kocsival,azon gondolkozom,hogy milyen ruhát vett fel.Mert valamilyen érdekes ruhát említett nekem a telefonba.És arról hadovált nekem,hogy meg akar lepni.Megálltam a házuknál és felszaladtam az ajtóhoz.Kopogtattam egyet és már nyitódott is az ajtó.Malia volt az.Egy állatos pólóban.Jobban mondva egy farkasos pólóban.

-Ööö...ezzel akartál meglepni?-kérdeztem furán mosolyogva.
-A klubbunkban hordhatna mindenki ilyen pólót!-mosolygott rám az ötletét említve nekem,röhöghetném volt.
-Rózsaszínbe?
-Ja,miért?-nézett rám furán.-Valami baj van vele?
Nem is kicsi.Az oké,hogy egy farkas van rajta.De hogy rózsaszínbe...
-Dehogy,nincs semmi bajom vele.-ráztam a fejem.
-Csak hülyítelek.-röhögött fel,én meg sóhajtottam egyet.-A színbe is választottam.Szóval a lányok rózsaszínt hordanak,a fiúk pedig feketét.
-Így már jobban hangzik.-bólogattam.
-De ne aggódj.Holnap kira-val megyünk vásárolni cuccokat.Majd akkor mennyire meg fogsz lepődni.Amúgy már kész van az összes.Itt van a táskában.
-Értem.


-Én ezt nem fogom felvenni.-kiabált Derek.Már egy fél órája biztos tart a veszekedés.Azon megy a vita,hogy Malia bemutatta a tervét viszont Derek nem akarja felvenni a pólót.Pedig már mindenkin rajta van.
-De fel fogod venni!-kiabált Malia.-Ha a klubb tagja vagy,akkor fel fogod venni!
-Milyen klubb?! Ez csak egy csapat idióta,akikkel azért vagyok mert én is ugyanaz vagyok mint ti.És ennyi.
-Derek! Vagy felveszed vagy rád küldöm Scott-ot!-mondta Kira.
-Rendben.-morgott Derek,majd magára kapta és leült közénk.Amúgy mindenkinek tetszett az ötlet.
A megbeszélés csak olyanokra tartozott akik alakvátók,szóval kb. mindenki kivéve én,Derek és Lydia.Akiknek már nem kell uralnia magát.Mondjuk Kira-nak sem kell mert ő nem olyan mint a többiek.Így ő csak hallgatta.Scott-nak is uralnia kell magát.Malia pedig még egyáltalán nem tudja uralni  magát.Ezután mehettünk haza.

                                              /Malia szemszöge/

Stiles kocsijából kiszállva,felszaladtam az emeletre.De előtte,még magammal vittem egy kis rágcsát,mert nagyon éhes voltam.A TV-t benyomtam,így jött legaláb egy kis zene.A telefonomon kerestem film címeket,hogy legalább ne untakozzak.Egymás után jött a sok cím,amikor leragadtam egynél.Csillagainkban a hiba.Nem lehet annyira rossz film.Kár,hogy végén elsírtam magam.Szegény fiú! És szegény lány! Képzelhetem,hogy neki milyen rossz lehet elveszteni a barátját.És,hogy nekem milyen rossz lenne elveszíteni Stiles-t.Kikapcsoltam a Tv-t,majd még gyorsan dobtam egy SMS-t a csopotba facebook-on.Ez is az én ötletem volt,a pólóval együtt.

                                                               FARKASOK

Malia: Jó éjt mindenkinek!

Kira:Neked is! :)

Scott: Jó éjt!

Stiles: Neked is szépségem! :)

Derek: Csak aludjatok már!

Magam mellé dobtam a telefonom.A párnámra nyomtam a fejm és aludni kezdtem...volna.Ha meg nem szólal a telefonom.Kezembe vettem a kijelzőn pedig a Derek név virított.
-Igen?-szóltam bele.
-Holnap beszélnünk kell.
-Egyáltalán honnan tudod a számomat?
-Scott mondta meg.-biztos,hogy vállat vont.
-Oké.-egyeztem bele,ekkor pedig kisípolt a telefon,miszerint lerakta.Még megkérdeztem volna,hogy hol.De mindegy.Na most már rendesen tudok aluadni.A párnámra hajtottam a fejm és elragadott az álomvilág.

10.Rész

Ígérem vigyázni fogok rád!

Megérkezett a 10.rész hamarabb a 9. után,így most remélem örültök,hogy jött két rész hamar! Nagyon szeretném ha többen olvasnátok a blogomat,mert ez még nekem túl kicsi.És aki olvassa is,az legalább kommentelejen,vagy mondjon kritikát.Előre is köszönöm:) Jó olvasást!

-Ez nem lehet igaz!-mondom,majd a fejemet fogom és járkálni kezdek körbe-körbe a pincében.

-Pedig így van-válaszolta Derek rám nézve.

-Akkor sem értem.Miért nem találkoztam eddig ezzel a Peter-rel?-értetlenkedtem.

-Mert rejtőznie kell,és neked eddig családod volt.Csak úgy nem ugorhatott be és jelenthette volna be,hogy ő az apád.-magyarázta,majd folytatta.-Minden haladt sorjában.

-Aha.

A földön helyet foglaltam,majd a fejemet ráztam.Istenem,csak én lehetek ennyire szerencsétlen! A barátaimat majd nem megöltem,találkoztam egy idegennel akitől egy picit félek,a családom nem is a rendes családom...Egy balszerencsés ember vagyok!

-És legalább nem bántottam senkit se,ugye?-néztem fel,majd a többiek felé fordítottam a fejem.Stiles csak rázta a fejem,én pedig sóhajtva hátradőltem.

Hazaérve felszaladtam a szobámba,majd dobtam egy üzenetet Stiles-nak,hogy itthon vagyok.A válasz gyorsan jött.

                                      Oké,remélem jól vagy.Sajnálom,hogy még csak most tudtad meg ezt az egészet.Mindegy. :(                                                      

                                                                                                                    xoxo,Stiles

Egyáltalán nem haragudtam rá,csak kicsit meglepődtem ennyi információtól.De akkor erről az egészről anyuék tudnak?!

Jól vagyok.Nincs semmi baj,csak meglepett:)

                                    xoxo,Malia

A telefonomat magam mellé dobtam,majd hátravetődtem.A gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemb en.Ennyi információ pont elég volt egy nap.Ideje megszabadulni a problémáktól egy időre.Éreztem,hogy rezeg magam mellett a telefonom,így felkaptam.

Rendben.Lenne egy kérdésem:)

                      xoxo,Stiles

És mégis mi lenne az? :)

                 xoxo,Malia

Holnap lenne kedved nálam tölteni egy éjszakát? :)

                                                      xoxo,Stiles

Hát persze,hogy lenne:) Mikor menjek át?

                                  xoxo,Malia

Mivel holnap még van suli,így este 7-re érted megyek.Megfelel? ):

                                                                            xoxo,Stiles

Tökéletes.Alig várom:) Na megyek aludni,mert mindjárt elalszom.Jó éjt! :) <3

                                                                                                 xoxo,Malia

Én is.Szép álmokat szépségem! :) <3 

                                    xoxo,Stiles

Az utolsó mondata mosolyra késztetett.Istenem...imádom ezt a fiút! A mobilomat letetttem az éjjeli szekrényemre,majd álomra hajtottam a fejemet.

Reggel palacsinta szagra ébredtem.Mint minden napon,a szokásos utam a gardróbba majd a fürdőbe ment.Leszaladtam,majd egy palacsintát megkentem nutellával.Utána már indultam is a kocsimhoz.A suliba beérve,Kira fogadott egy nagy öleléssel.

-Mi újság?-kérdezte,mikor köszöntöttük egymást.-Olyan mosolygós vagy ma.

-Csak várom a ma estét.-vallottam be mosolyogva.

-Miért? Mi lesz ma este?

-Stiles-nál alszom.

-Ó,értem.-nevettte el magát.

A mosdónál megálltam,majd behúztam őt.Ő csak értetlenül meredt rám,hogy éppen ebből az egészből mit is akarok kihozni.Először gondolkodtam rajta,hogy hogyan is kérdezzem meg tőle,majd belekezdtem.Hozzáteszem nagy nehezen.

-Kira...tudod Stiles-nál alszom.És mi van....mi van,ha...ha...

-Igen?-kérdezte kíváncsian.

-Ha...tudod..le akarna feküdni velem...-fejeztem be a mondatomat.

-Óóó...-mérte fel a helyzet magaslatát.-Ez esetben nem tudok segíteni.

-Mi? Mégis miért nem?-csodálkoztam.

-Mert még...még..tudod,még mi sem csináltuk...-hablatyolta el nekem,mire én csak bólintottam.Istenem...most akkor kitől kérjek tanácsot? Anyutól biztos,hogy nem fogok.Várjunk ő már nem is az anyám.Akkor,mégis hogy hívjam? Na jó.Mindegy,nem ez az egyik legnagyobb bajom.

Becsöngettek,így már indultunk is a termbe.Mikor beértünk megpillantottam Stiles-t aki az egyik könyvét nézegette.Nehezen ment úgy az óra,hogy egész időben csak arra tudtam gondolni,hogy mi lesz este.Nem baj,Malia.Erős lány vagy.Megtudod csinálni! Nem idegeskedhetsz!

Utolsó óra után hazajöttem,majd elkezdtem kutakodni,hogy milyen ruhát vegyek fel.Egy csomó ruha között válogattam,majd kiválasztottam a top 3-at.

Amit tegnap vettem arra a célra,hogyha lesz bál akkor felvegyem.De gondolom randira is jó.Főleg,hogy Stiles utána kitalálta,hogy elvisz vacsorázni.

 Utána egy kék ruhát találtam,amit már nem is tudom,hogy mikor vettem.Hozzá pedig felvettem ugyan azt a cipőt,mint előbb.

Ezután jött ez a csipkeség.Ez az egyik kedvencem volt régen.Bár,ez még most is divat.A cipőt pedig magam kerestem hozzá.

Nem tudtam,hogy melyiket vegyem fel.Utána elkezdtem gondolkodni,hogy melyiket vegyem fel.Az első nem való éttermekbe,szerintem.A másodikat csak bulikba szoktam felvenni.Maradt a nyertes harmadik.Felöltöztem,majd feltettem a hozzá való sminkemet.A hajamat hagytam,hogy simán a vállamra omoljon.Ami most úgy is hullámos.Pár perc múlva csengettek,így már tudtam,hogy megjött Stiles.Lemnetem az előszobába,majd kitártam az ajtót.Az ajtóban egy helyes és stílusos Stiles állt,de mégis a kiöltözés erejéig feltett a nyakába egy csokornyakkendőt.

-Jó napot hölgyem!-köszöntött engem illedelmesen,mire elmosolyodtam.-Indulhatunk?
-Pillanat,csak hozom a táskámat!-szóltam,majd gyorsan beszaladtam érte.-Most már indulhatunk.
Stiles az apukája autójával jött.De nem a Sheriff-essel,hanem a rendes Kia-val.Tudott volna jönni az ő autójával is,csak az éppen javításban volt a szerelőnél.

Illedelmesen kinyitotta nekem az ajtót,én pedig beszálltam.Ekkor átment az ő oldalára,majd beült.
Egy ideje kocsikázhattunk már amikor megállt egy "Édes Étterem" nevű étterem előtt.Kinyitotta előttem az ajtó,amjd a recepciósnak kezdett arról hadoválni,hogy  ő már foglalt helyet.Nagy nehezére végre elfogadta,hogy tényleg van helyünk a recepciós és elengedett minket.Azt hiszem jól indul ez a randi! Mikor eltaláltunk a mi asztalunkhoz,kihúzta előttem a széket,majd én helyet foglaltam és megköszöntem.Ő is helyet foglalt,én pedig megszólaltam.
-Olyan illedelmes vagy!-mndom neki mosolyogva,mire mélyen a szemembe néz.
-Nem akarom az első randinkat elrontani,így muszáj annak lennem.-magyarázta meg.-Amúgy mit szeretnél rendelni?
-Pillanat.-vettem el az étlapot az asztalról,majd nézegetni kezdtem az ajánlatot.-Öhm...egy tál csirkemellt ami bacon-be van tekerve,hozzá pácolt rizs,saláta,majd zöldség.
-Rendben.-mondta rám nézve,majd folytatta.-Akkor szólok.
Feltette a kezét.Egy kis idő múltán megállt mellettünk és hallgatta,hogy mit szertnénk rendelni.
-És mit hozhatok italnak?-kérdezte mikor már az utolsó rendelést is leírta.
-Én egy pohár narancslét kérek.-válaszoltam a pincérnek.
-Ugyanazt kérem én is.-mondta Stiles.
A pincér távozott,majd visszatért a megrendelt ételekkel,italokkal.Hozzáfogtam az ételem elfogyasztásához és megszólaltam.
-Ez isteni!-mondtam elhalva,annyira ízlett.Stiles mosolyogva nézett engem,majd ő is hozzáfogott az evéshez.Nem sokára megettük a főételt,ezután jött a desszert.
-Én egy vanília szeletet kérek,eper öntettel.-diktáltam le az úrnak.
-Csokoládé torta mogyoróval a tetején.-darálta le Stiles.
Pár perc múlva a desszertünket elfogyasztva küszködtünk,hogy mennyire tele vagyunk.Stiles Az italunkat is elfogyasztottuk,majd Stiles elment fizetni.Amikor visszatért kiléptünk az étterem ajtaján,én pedig összekulcsoltam a kezünket.
-Mondtam már,hogy gyönyörű vagy ma?-nézett rám mosolyogva.
-Nem,ami ezt illeti még nem.-válaszoltam neki őszintén.
-Akkor most mondom neked.Gyönyörű vagy ma!-mosolygott rám,mire én megálltam,és ő is így tett.A tarkójánál fogva magamhoz húztam egy csók erejére.Hosszú és szenvedélyes csók alakult ki belőle.Mikor szétváltunk,én ziháltam,ahogy ő is tett.
-Nagyon szeretlek!-suttogta a fülembe,mire kirázott a hideg.
-Én is!-pusziltam meg az arcát,ő pedig magához ölelt.


Kiszálltunk a kocsiból a házuk előtt,és bementünk a házba.Az apukája nem volt otthon,így csak ketten voltunk.Felmentünk a szobájába és rávetetttük magunkat az ágyra.Egy ideig mindeketten csak úgy gondolkoztunk,mikor megszólalt.
-Malia...Nem lenne baj...Ha,..-kezdte,mire én tudtam,hogy mire gondolt.
-Nem lenne baj.-vágtam közbe.-Én is akarom!
-Tényleg?-nézett mélyen a szemembe.
-Tényleg.-válaszoltam mélyen a szemébe nézve.

-Ígérem vigyázni fogok rád!-lehelte az ajkaimra,mikor előtte megcsókoltuk egymást.Lefelé haladva mindenhova adott puszit,mire én csak sóhajtoztam.Utána visszamászott hozzám és egy csókot lehelt az ajkaimra.Így történt,hogy lefeküdtem álmaim pasijával.Számomra ez volt az első,így nekem nagyon különleges volt.Végig vigyázott rám,óvatos volt és vigyázatos.Tudom,hogy amúgy nem ártott volna nekem,de ez így pont jó volt.Mert tökéletesen csinálta,és mert ott volt ő.Szenvedélyes és édes volt.Mint ahogy mindig is elképzeltem.Reggel nem tudom,hogy fogom kezdeni a napot,de mellette fekve és mosolyogva,az egész biztos.

9.Rész

Azt akarom,hogy maghaljatok!

Kirával csak úgy bolyongtunk a városvan,s sétáltunk össze-vissza.Vettünk nagyon sok cipőt,sőt ruhát rengeteget.De volt egy nagy kedvencem.

Hazaérve egy SMS-t kaptam.

7-re legyél Scotteknál.Én is ott leszek,ne félj nem lesz semmi baj! ;)

                                                                        xoxo,Stiles

Ma lesz a telihold.Nagyon félek,hogy mi fog velem történni,de remélem megtudok mindent erről az egész baromságról...

Scottek háza felé igyekeztem az autóval,majd a házuk elé érve leparkoltam.Az ajtó elé érve megálltam,s  ráültem a csengőre.

-Végre,most már te is itt vagy!-engedett be Lydia,majd beléptem a házba.Stileseknak köszöntem,mire ők a pincébe vezettek.Egy fekete táskából elővettek egy hosszú láncot.

-Na nee...-néztem rájuk elképedt arcal.-Ez minek?!

-Malia,amíg nem tudod magad irányítani addig erre szükség van!-mondta Lydia.

-Istenem-sóhajtottam,majd leültem a sarokba,s hagytam,hogy a láncot rám rakják.Mindenhova tettek: a kezemre,a lábamra,és még a derekamra is.Egy kis idő múlva sajgott a fejem...utána pedig hirtelen jött dühöt éreztem.

-Kezdem érezni!-mondtam félve.

-Nem lesz semmi baj!-mondta Kira.

Most már nagyon nagy dühöt éreztem,jött-ment haragot,utálatot.Utána már csak Stiles-ra tudtam gondolni.Úgy,hogy arca összeroppantva,összezúzva.A teste összeroppan a kezemben,s porrá válik.Meg akarom ölni,azt a fiút akit szeretek.

-Stiles!-sóhajtottam.-Meg akarlak ölni!

-Nem akarsz megölni!-nyugtatott meg Stiles.

-De igen,érezni akarom ahogy szenvedsz! Szeretném,hogy szenvedj miattam...-vallottam be ordítva.A kezeimmel kapálózni kezdtem,a körmeim,s a fogaim előjöttek.És most már egyáltalán semmi kedvem nem volt visszatartani.Ölni vágyó kedvem volt...

-Semmi baj! Minden rendben lesz...-mondta Stiles,s közelíteni kezdett felém.

-Ne gyere ide! Meg foglak ölni,ha idejössz!-ordítottam,és megint kapálózni kezdtem a kezemmel.Egyszer csak a lánc elszakadt,én pedig felpattantam.

-Azt akarom,hogy meghalajatok!-ordítottam,majd Kira felé kezdtem szaladni,de Scott elé állt pajzsként,én pedig hátrazuhantam.De nem fájt,felálltam.Most már én is harcoltam.Scott nagyon ügyes volt,de egy ütésnél én eltaláltam az arcát,így ő is a földön kötött ki.Hirtelen szaladni kezdtem Lydia felé,de valaki lefogott.Hátulról,és nem tudtam,hogy kilehetett az,de mivel karmai voltak,így egy közülünk.Megfordított,majd ellökött magától,én pedig a falnak csapódtam.A hold lement,nekem pedig már semmilyen vágyam nem volt.Mikor felemeltem a fejem egy férfivel találtam magam szemben,akit nem ismertem....

-Te ki vagy?-kérdeztem sajgó fejjel.
-Először is ő ki?-nézett Scott felé.
-Malia Tate,az erdőben harapták meg.-válaszolt Scott majd felállt.
-Derek Hale-válaszolt most már felém nézve az előbbi kérdésemre.
-És eddig miért nem találkoztunk?-kérdeztem újra.
-Mert én nem járok veletek suliba,Valamint én nem szoktam bulikra járni,úgy mint minden hülye tini.
-Értem.
-De azért valahogy ismerjük egymást-mondta.
-Bocs,de se barátilag,se családi körben sem ismerlek!-néztem rá furán.
Ami ezek után kiderültek,nagyon felzaklattak.Először is a szüleim csak nevelőszülők.Az anyámat nem ismerik.Nincs testvérem.Ezelőtt is vérfarkas voltam,csak nem volt aki előhozza.Aztán jött a legdurvább dolog.Aki megharapott,az a saját apám volt:Peter Hale.

8.Rész

Majd egyszer megkérdezem tőle...

Sziasztok! Megérkezett a 8.rész,remélem tetszeni fog! Jó szórakozást! ;)

Stiles leszaladt kinyitni Lydianak az ajtót,addig mi pedig csak némán ücsörögtünk.Pár perc múlva pedig Lydia és Stiles lépett be a szobába,mire én kiegyenesedtem.

-Elmondtátok neki?-sutymorogta Lydia Stiles fülébe.De jó,most már ilyen képességem is van? Jól hallok!

-Ja-bólintott Stiles,majd helyet foglalt mellettem.

-Na és? Hogy viseled?-kérdezete felém fordulva,mire én is odafordítottam a fejem.

-Egész jól,ahoz képest,hogy már régen rettegnem kellene,hogy mi lesz belőlem-vontam vállat.

Ezek után Lydia is elmesélte nekem,hogy ő mire képes.És rájöttem,hogy neki még rosszab is.Te jó ég! Mindig megtalálni egy hullát...

-Srácok!-szóltam nekik,mire ők felém kapták a fejüket.-Ma mikor írtuk a dolgozatot,egyszer csak egy beszélgetést hallottam a folyosóról...

-Milyen beszélgetést?-kérdezte Stiles.

-Egy fura beszélgetést-mondatm magam elé nézve.-Két tanár beszélt valakiről,vagyis arról beszélgettek,hogy...

És elmeséltem nekik,hogy milyen ügyről beszélgetett a két tanár.Az egészet magam elé nézve meséltem,hiszen lehet,hogy valami őrültség terülhet el ebben az egészben.

-Na jó azt hiszem én megyek haza-kelt fel az ágyról Kira.-Apu azt mondta,hogy fél tízre otthon kell lennem,és már negyed tíz van.Malia hazakísérsz?

-Ja-keltem fel én is az ágyról.

-Akkor holnap folytatjuk!-mondta Stiles.-Mindenkit lekísérek4

A kapun kilépve az autómhoz igyekeztem,de egy kéz visszarántott,és egy mellkasnak csapódtam.

-Hová hová ilyen sietősen?-kérdezte Stiles kisfiús mosollyal az arcán.

-Kirát haza kell kísérnem,és sietni akarok.

-Úgy hiszem ő még ráér-nézett jobbra,mie én is odakaptam a fejem,és egy csókolózó párt fedeztem fel.

-Csak búcsúzkodnak-vontam meg a vállam.Ideje játszadozni...

-Na és te nem akarsz?-kérdezte Stiles csábosan.

-Nem érek rá-csóváltam a fejem,mire Stiles felvonta a szemöldökét.

-Miért,mész valahova?

-Aha,Kirát haza kell kísérnem-néztem jobbra,ahol már Kira várakozott a kocsinál.

-Ezt még nem fejeztük be!-mondta,mikor ismét felém nézett.

-De azt hiszem nagyon is befejeztük!-bólogattam,majd folytattam.-Holnap találkozunk.-bújtam ki az öleléséből,és elindultam a kocsim felé.

-Még egy búcsúpuszit sem kapok?-tárta szét a karját.

Feloldottam a zárat,majd beszálltam a vezetőülésre,és megvártam Kirát.Beindítottam a kocsit,s mikor a kocsi a megfelelő irányba kezdett el gurulni,az ablakon át küldtem Stilesnak egy légpuszit,mire ő csak felnevetett,én pedig elmosolyodtam.Bebizonyosodott,hogy imádok a fiúkkal játszadozni.

Reggel a telefonom ébresztőjére ébredtem,így hát muszáj volt kikelnem az ágyból.A gardróbomba sétáltam,onnan pedig ki a ruhámmal.A fürdőszobában felöltöztem,utána pedig a sminkemet felraktam.Mivel ma megy az osztály túrázni,így nem is gondolkodtam.Felvettem egy ilyen programhoz való öltözéket.

A hajamat összefogtam,majd kivasaltam,Mindezt hiába,hiszen ezután úgyis be fog göndörödni.A fürdőből kilépve felkaptam a táskámat,majd lerohantam a nappaliba.A reggelimet felkaptam,majd az előszobába igyekeztem,hogy felvegyem a cipőmet.Először csak egy normális cipőt vettem fel,mert utána  átveszem a sportcipőmet.Tegnap vettem,mivel tudtam,hogy egyszer használatba kéne venni.Hát hamar eljött az ideje.

A sportcipőmet beraktam a hátizsákomba,majd a bejárati ajtón kilépve a kocsimhoz igyekeztem.Lepakoltam,s 10 perc múlva már a suli előtt parkoltam.Az ajtót belökve a terem felé igyekeztem,ahol már nagyjában ment a beszélgetés.A helyemre leülve hátulról átölelt valaki,majd megpuszilt.Gondolkodnom sem kellett,hogy ki lehetett az.

-Most megkaptad a rendes búcsúzópuszidat!-suttogta a fülembe az én drágalátos barátom,Stiles.

-Ja-bólintottam elismerően.Eszembe se jutott,hogy ezt még meg akarja tenni.-Hoztad a túrázóruhádat?

-Abba vagyok.

-Én is-mondtam,majd szembefordultam vele.-Van rendes ruhád?

-Van-bólintott Stiles.

-Oké!

-Jó reggelt diákok!-lépett be a terembe Mr.Davis a biológia tanárunk.-Én leszek az egyik kísérőjük,a másik pedig Mrs.Martin.Remélem mindenki hozta a túrázófelszerelését,akin esetleg nincs az átveheti.

Miután mindenki készen lett,indultunk az erdőbe túrázni.Az egész túra alatt vagy Kirával csevegtem és közbe Stiles kezét fogtam,vagy éppen Stilessal beszélgettem és fogtam a kezét.A túrán Mr.Davis mindenről magyarázott,szóval ilyen bogyókról,hogy mi mérgezett és mi nem.Mrs.Martin hátulról felügyelt minket.Már egy ideje az erdőben barangolhattunk,amikor elkezdett zuhogni az eső,Hogy én milyen mázlista vagyok,hogy hoztam esernyőt!

-Gyere!-szóltam Stilesnak,aki kutakodni kezdett a táskájában az esernyője után.Pech,hogy nem volt nála,így hát az én esernyőm alatt szállt meg.Időközben pedig megszálltunk egy szállodában,mivel az volt a legközelebb,és már nem tudtunk volna visszamenni a suliba.Mindenki kapott kulcsot a saját szobájához.Mi három ágyas szobába mentünk.Én,Kira,Lydia.Az ágyamra lepakoltam,s a fürdő felé vettem az irányt,hogy átöltözzek,mivel csurom víz voltam.A ruhámat magamra kaptam,és visszamentem a szobába.

A hozzájáró kabátot,ékszereket,és sminkeket nem használtam,így azokat visszaraktam a hátizsákomba.Mindenki elhelyezkedett az ágyon,és pihent.

Mindenki felnevetett Stiles hülyeségén.Te jó ég! Átkaroltam a nyakát,majd megcsókoltam.Rövid csókot terveztem,de átváltozott szenvedélyessé.

Héé,héé-szólt Scott.-Ha le akartok feküdni,legalább ne előttünk csináljátok!-fejezte be nevetve,mire a többiek is felnevettek,én pedig elváltam tőle.

-Scott,ez még mindig szerényebb,mint mikor te és Kira Stiles buliján akartatok lefeküdni Stiles szobájában a szemünk láttára.És úgy,hogy nem is láttál minket!-vágtam vissza,mire Scott és Kira lesütötte a szemét,és most rajtunk volt a sor nevetni.Ezt sose fogom megunni!

-Na jó,most már mindenki menjen aludni!-állt fel Kira,mire én és Lydia is így tett.Stiles felé hajoltam és lágy csókot hintettem a puha ajkaira.

-Most nem hagylak itt búcsúpuszi nélkül-suttogtam a ajkaira,mire ő elmosolyodott.

-Tudtam,hogy nem fogsz!

Az ajtó felé vettem az irányt,majd az ajtót kinyitottam.Kiléptünk rajta,és a mi szobánk felé vettük az irányt.Az ágyamra hanyatlottam,majd mély gondolkodásba keveredtem.Hogy lehet az,hogy a suli legmenőbb pasijával járok? Sose fogom megtudni.Talán Stiles tudja.Majd egyszer megkérdezem tőle...

7.Rész

Mi történik velem?

Sziasztok megérkezett a 7.rész amiben már Malia nem ember.Remélem vártátok! A részeket ritkábban fogom feltenni mivel iskola van,és évvége.És tudjátok nekem is kell tanulni hiszen nem akarok megbukni legalább két tantárgyból.Na mindegy nem akarlak untatni titeket,az én kis életemmel,szóval inkább jöjjön a rész! ;)

Még mindig csak a kezemet nézegettem,hogy hova is tűnt az a seb.Félve néztem fel a kezemről a tükörre,hogy milyen rémesen is nézhetek ki a tegnapi cirkusz után.De semmi.A könnyeim már nem hullottak,a szemem alatt nem éktelenkedtek karikák,szóval teljesen rendben voltam.Semmi nyoma nem volt,a tegnapi rémületnek.Most már teljesen nem értek semmit se.Beszaladtam a gardróbomba,és elkezdtem kutakodni a ruhám után.Felkaptam a ruhámat magamra,de kicsit úgy éreztem,hogy szűkebb rajtam.A tükör elé álltam,és teljesen meglepődtem a látványtól.A melleim sokkal nagyobbak voltak,mint amilyenek voltak.A lábaim már nem voltak vékonyak,de nem is voltak dagadtak,szóval pont jók voltak.A testalkatom is jobb volt mint szokott.Teljesen megváltoztam! 

Időközben megszólalt a telefonom,miszerint valaki hív.A kezembe vettem,és a kijelzőjére nézve megláttam a Kira nevet.Elhúztam a zöld nyilacskát,és fogadtam a hívást.

-Szia!-rikkantotta a telefonba Kira.

-Szia!-köszöntem neki.

-Itt vagyok a házatok előtt,mert az apám meg az anyám nem tudtak elvinni a suliba.Így hát gondoltam te elviszel!-mondta,mire én elmosolyodtam.Miért ne vinném el a legjobb barátnőmet suliba? De még mindig aggaszt ez a dolog,muszáj lesz elmondanom neki.

-Persze,elviszlek!

-Oksa,akkor itt várlak.

-Szia!-mondtam,majd bontottama vonalat.A fürdőszobában a hajamat kifésültem,és feltettem a sminkemet,amiben most sokkal jobban néztem ki.Leszaladtam a napaliba,ahol már éreztem a gőzölgő kávé illatát,valamint a rántottáét.De úgy éreztem,most egy dekát se ennék meg.Így hát inkább indultam az előszoba elé,ahol magamra kaptam az új szandálomat.

-Malia,gyere egyél!-szólt anyu.

-Köszi,de most nem vagyok éhes.Szia!

Kiléptem a házból,és rögtön megláttam az én kis barátnőmet,aki ott ácsorgott a ház előtt.Odasiettem hozzá,és megöleltem.Beszálltunk a kocsiba,és lepakoltunk.

-Hány óra van?-kérdeztem Kirától.

-Fél hat-olvasta le az időt a telefonjáról,mire nekem leesett az állam.

-Te jó ég! Ilyen se volt még!-mondtam még mindig letaglózva.

-Mi?-kérdezte Kira nevetve.

-Hát,hogy ilyen korán keljek.

Kira abbahagyta a nevetést,én pedig hátradőltem az ülőhelyemen.Úgy éreztem,most kéne elmondanom.

-Kira-szólítottam, meg,mire felém kapta a fejét.-Tudod mikor tegnap egyedül jöttem haza tőletek...-kezdtem.-Egy erdőben haladtam végig,mivel azt hittem,hogy ott rövidebb lesz az út.Egyszer csak kifogyott a kocsimból a benzin,én pedig teljesen kétségbe estem.Így hát próbáltak téged hívni,hogy gyertek el értem,de nem volt térerő.Elindultam egyedül a sötét erdőben,és egyszer csak a sötétből valami rám ugrott,és belém is harapott...-néztem a kezemre,mire Kira is odakapta a fejét.

-Hol van?-kérdezte,majd a kezemet kezdte vizsgálgatni.-De hát nincs is itt!

-Tudom.....Eltűnt.

-De mégis hogy?-furcsállta.

-Én se tudom.

-Hát ez egy igen rejtélyes sztori-mondta Kira.

-Teljesen megváltoztam,Kira!

-Ööö...tudom.Reggel mikor jöttél ki a házatokból,el se akartam hinni,hogy te vagy az!

-Tényleg?-hitetlenkedtem az elhangzott szavak után.-Ennyire megváltoztam volna?

-Igen-vallotta be Kira.

-Azért remélem más dolgok nem fognak velem történni....mármint nem leszek egy vérengző állat aki mindenkit megöl.-mndtam,mire Kira elmosolyodott.

-Hát persze,hogy nem,de azért ezt ne mondjuk biztosra!

-Így van.-helyeseltem,de azért egy kicsit bepánikoltam.Lassan elindultunk a kocsival,majd 10 perc múlva már a suli előtt álltunk.

-Na menjünk-szólalt meg Kira,majd nagy léptekkel elindult,mire én is így tettem.Nem leszek gyáva!

A suliba belépve megláttam Stilest,aki éppen Staceyvel beszél.Ennek véget kell vetnem.Épp valamin nevettek,amikor elhaladtam mellettük.Kit érdekel? Hiszen mi még mindig együtt vagyunk!

-Ohh,bocs...mindjárt jövök!-hallottam meg mögöttem a hangját,majd hirtelen mellettem termedt.

-Szia!-puszilta meg az arcomat,mire én is így tettem.Az előbb haragudtam rá? Az már a múlt!

-Hello!-köszöntöttem.

-Hűűű...-nézett végig rajtam Stiles,mire elpirultam.-Más vagy!

-Mi?...Nem dehogy!

-Te tudod!-tette fel a kezeit.-De azért még mindig jól nézel ki!

-Köszi!-mosolygtam rá.

-Ma az apám nem lesz otthon.Nem jössz el hozzánk?-tette fel a kérdést Stiles.

-De,benne vagyok!-egyeztem bele,majd a szekrényem elé álltam,és kinyitottam a kóddal.-Na gyere!-fogtam meg a kezét és a kémia terem felé kezdtem húzni.Belépve a terembe mind a ketten a helyünkre ültünk.Hirtelen megszólalt a csengő,és belépett a terembe Mr.Harris.

-A dolgozatok!-emelte fel a kezét,amiben a papírokat tartotta.A fenébe! Nem készültem! Minden padnál megállt,és letett egy papírt.

-Senki nem fordíthatja fel a papírt,míg én azt nem mondom,hogy most!-kötötte ki.Fél perc múlva megszólalt.-Most!

Felfordítottam a lapomat,és a feladatokat kezdtem el vizsgálni.Amikor egy érdekes beszélgetésnek lettem a fültanuja.

-Az új gyerek mikor fog megérkezni?

-Holnap.

-Rendben,addigra már a másik nem lesz itt.

-Akkor ezt vegyük úgy,hogy el van intézve?

-Hát persze!

Körbefordultam a terembe,de nem láttam senkit se aki beszélt volna.Kinéztem a folyosóra,ahol két tanár haladt el a terem előtt.De hát azt mégid,hogy hallottam volna? .A dolgozatokat folyamatosn vitték ki,így hát amikor én is befejeztem már kint is voltam a papírommal együtt.Megszólalt a csengő,így hát mindenki ment is ki a teremből.Amikor a szekrényem előtt álltam,és épp vettem volna ki a könyveimet,meghallottam ugyan azt a beszélgetést.

-Mi van a szüleivel?

-Nem élnek,csak nevelő szülei vannak.

-Akkor ez már végleges?

-Hát persze!

-A hang irányába fordítottam a fejem,és ugyanazokat a tanárokat láttam akik csak......súgdolóztak.De ezt hogy hallottam,vagy most mi van? Ezt nem értem.Valami tünet,vagy...?

-Héé....szia!-állt meg a szekrényemnél Kira mosolyogva,de rögtön lefagyott az arcáról a mosoly mikor meglátta az én gondterhelt arkifejezésemet.-Mi a baj?

-Gyere!-fogtam meg a karját,és a lány mosdó felé kezdtem el húzni.Becsuktam az ajtót,és felé fordultam.

-Na,mi a baj?-kérdezte ismét.

-Kira,hallok olyan dolgokat amiket nem kellene....-mondtam,mire értetlen arcot vágott.

-Ezt mégis hogy érted?

-Amikor bent ültünk a terembe,meghallottam egy különös beszélegetést a folyosóról.Te nem hallottad?

-Nem-rázta meg a fejét.De jó,akkor most már ténylegesen leszögezhetjük,hogy valamennyire őrült vagyok.

-Ez érdekes!-mondta.

-Hát nem is kicsit!-bólogattam.

-Ezt minél hamarabb ki kell derítenünk!-mondta.

Kiléptünk a lánymosdóból,és rögtön megcsapott a rágógumi illata.

-Hé,ezt te is érzed?-kérdeztem már fuldokolva a rágó gumi nagyon erős,és mentolos illatától,mire elkezdtem köhögni.Így inkább visszamentem a mosdóba.

-Semmit sem érzek,na jó ez most már tényleg furcsa!-csúszott le a falnál ő is.Még gyorsan kiköhögtem magamat,és felálltam a földről,mikor megszólalt a csengő.

-Gyere menjünk órára!-szóltam,mire ő is felállt.A többi órában semmi bajom se volt.Ebéd után mikor a fiúknak Lacross edzés van,mi is leültünk a lelátóra,és figyeltük őket.

A könyvemet a kezembe vettem,és elkezdtem olvasni.Kira átadta nekem az ütőt,amivel a fiúk szoktak játszani,én pedig odaadtam neki a könyvet.Épp ment a játék,amikor a lapda felénk vette az irányt,és majd nem eltalálta Kirát,amikor én csak úgy hirtelen az ütővel megakadályoztam.Bár tudtam,hogy szegényt fejen fogja találni....de nem...belement a labda az ütőbe.De-de...ez mégis hogy?! Kira rémülten nézett fel maga elé,majd rám.Mi történik velem? Az edző felénk kapta a figyelmét,mire én visszahajítottam a labdát egyenesen Stiles kezébe.

-Mondja játszott már Lacrosst?-kérdezte hitetlenkedve az edző.

-Azt se tudom,hogy kell-tettem a kezem magam elé,mire az edző szitkózódott egyet,és visszafordult.Egyszer csak az ellenfél csapat megint lőtt egy gólt,mire az egész lelátó,még Kira is elskandált egy "Ajj-t".Furán néztem Kirára,de nem hagyhattam annyiba ezt.

Na ne már,ez csalás! Dobjanak egy újat!-kiabáltam le az edzőnek,mire Stiles elmotyogott egy "jajj ne-t".

-Ez nem kívánságműsor!-kiabálta vissza az edző felém se fordulva.

-10 $ Stiles-ékra!-kiáltottam,mire felém fordult az edző.

-Benne vagyok!-mutatott rám az edző,majd tapsolt egyet.

-Na remélem ezt már nem szúrják el! Nem akarok 10 $ kárba veszni!-ültem vissza,mire Kira elnevette magát.Hát gólt dobtak,így hát az edző egy fityinget se kapott.A suliban megvártuk a srácokat,hogy majd úgy eldobjuk őket.

-Jó voltál!-állt meg mellettem Stiles,majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Tudom!-helyeseltem.

-Malia,beszélhetnénk?-hallottam meg hátulról Scott hangját,mire visszafordultam.

-Ja!-sétáltam vissza,majd elindultam az ebédlő elé,ahol senki se volt.Megálltunk az ajtó előtt,mire kérdőn felvontam a szemöldökömet.

-Tessék-sóhjtottam.

-Mióta vagy ez?-kérdezte,mire én értetlen fejet vágtam.

-Mi?

-Nem tudod,hogy mi vagy?-kérdezte.

-De tudom,hogy ember vagyok!-mondtam,mikor rájöttem hogy mit is kérdezett.

-Te nem az vagy!

-De,hát mi más lennék?-dünnyögtem.

-Vérfarkas-közölte,mire nekem elállt a szavam.

-Tessék?

-Jól hallottad,az vagy!-jelentette ki.

-Az mi? De mégis hogy néz ki?

-Kíváncsi vagy rá?-tette fel a kérdést,mire én egy nagyot bólintottam.

-I-igen-hebegtem.Ő erre csak lehajtotta a fejét,mire én kíváncsian vártam,hogy mi fog történni.Mikor felemelte,egy vadállattal,egy ijesztő emberrel találtam magam,akinek vörösen világított a szeme.Mint az erdőben.Elkezdtem hátrálni,de véletlenül megbotlottam,és hanyatestem.Összekuporodtam,és félve néztem fel Scottra.Aki ismét ember volt,és felém közelített.

-Te..én ilyen vagyok?-kérdeztem.

-Igen,de a szemünk nem egyezik meg!-válaszolt.A kezét nyújtotta,hogy felsegítsen én pedig elfogadtam.

-Ezt most nem nagyon értem!-vallottam be.

-Nyugodj meg,az elején én se nagyon értettem!-vallotta be ő is.-Stileséknál mindent mindent megbeszélünk!

-Oké.

Visszasétáltunk Kiráékhoz,majd a kocsival elindultunk Stilesékhoz.A házukba belépve felszaladtunk a szobájába.Leültünk az ágyra,mikor egyszer csak kinyílt az ajtó,és valószínüleg az apukája lépett be.

-Stiles....ó jaj,sziasztok-köszünt nekünk,mire mind elskandáltunk egy "jó napot-ot".-Megyek akkor dolgozni,holnap jövök! Jó szórakozást sziasztok!-mondta,majd becsukta az ajtót.

-Na akkor most már mindent tudni akarok Scott!-mondtam,mire felém kapták a fejüket.

-Rendben.-mondta,majd egyszer csak megszólalt.-A vérfarkasoknak három fajtája van...-és elmesélte az egész vérfarkasos történetet.

-De az én szemem akkor milyen színű?-értetlenkedtem.

-Ezt még mi se tudjuk!-válaszolt Stiles.

-Amúgy meg mikor akartatok erről szólni? Kira...-néztem a barátnőm felé.-Te egész végig tudtál róla?

-Igen-bólogatott.

-Te is Stiles?

-Ja,hát kábé úgy mind!

-De jó....-mormogtam el magamban.-Na és ti mik vagytok? Ugyanazok mint mi?

-Nem,én például csak sima ember vagyok!-mutatott magára Stiles,mire én elképedve néztem Scott felé.
-Ő egy ember,és elmondtad neki?

-Hé,ő volt az első aki tudott rólam.-magyarázta.

-Na és te Kira?-fordultam Kira felé.

-Kicune.

-Mi?-kérdeztem,hiszen valamit tényleg nem hallottam jól.

-Kicune,azaz róka.De sokféle róka van még-magyarázta,mire én bólintottam egyet.

-Amúgy hol van Lydia?-kérdezte Scott.

-Lydia? Vele is barátkoztok?

-Hát jah,mivel neki is van egy ereje-fejette ki nekem Stiles,mire én egy olyan "és mégis mi" arcot vághattam így folytatta.-Banshee.

-És az mégis mi a franc?

-Sikító nő.-mondta.

-Szóval az a képessége,hogy tud sikítani?

-Nem csak úgy sikítani,hanem az összes Banshee sikít a világon a legjobban,szóval úgy 300 km-nyire is meghallod-közölte Scott.-Na meg látja a holttesteket.

-Egy élmény lehet-dünnyögtem.-És ő hol van?

-Hát ezt mi se tudjuk.-választolta Kira.

-Várjatok felhívom-kelt fel az ágyról Stiles,majd a telefonját bekapcsolta,és felhívta a keresett számot.Mikor visszajött csak annyit mondott,hogy 10 perc múlva jön.

-Aha,és akkor hogy tudok átváltozni?-kérdeztem Scotttól.

-Még most nem tudsz-csivitelete.

-Akkor még a karmaimat se tudom megnézni?

-Ööö---szerinted?-fordult Scott felé Stiles.

-Megpróbálhatjuk-mondta Scott.

-Akkor először had mutassam meg.

A karmai csak úgy hirtelen előjöttek,én pedig nagyon meglepődtem.Ilyen könnyű lesz?

-Rendben,te jössz!

-Oké.

Összecsuktam a kezem,majd hirtelen kiengedtem,de nem történt semmi.Majd újra,de semmi.

-Oké,csak hagyd hogy megtörténjen!

-Vettem egy mély levegőt,és hirtelen kiengedtem a kezem.És mikor ránéztem éles karmok díszelegtek ott.

-Úristen! Látod,karmaim vannak!-ujjongtam,mire Scott,és Stiles valamint Kira is eleresztett egy mosolyt.Majd újra megtettem,de véletlenül úgy elfordítottam a kezemet,hogy majdnem eltalálta Stiles arcát,de ő még időben elhúzta onnan.Mi pedig ezen felnevetünk.Egyszer csak megszólalt a csengő,és már tudtuk,hogy megérkezett Lydia.