6.Rész

Ne aggódj...

Sziasztok! Megérkezett tehát a 6.rész,amit remélem vártatok! :) Nos lenne egy gondom,mégpedig az,hogy eddig egyetlenegy bejegyzésemhez sem kommenteltek.Na igen,szóval ha ez így fog haladni,akkor már nem lesz több része ennek a blognak,de remélem nem akarjátok,hogy vége legyen! :) Térjünk a lényegre,mégpedig a történetre.Sok szeretettel hoztam nektek! Jó olvasást! ;)

Egész éjszaka azon tanakodtam,hogy Stiles komolyan gondolta,hogy a barátnője legyek,vagy csak hülyéskedett velem? Sose lehet tudni egy ilyen fiunál,ezt azért elmondhatom.Reggel fáradtan kászálódtam ki az ágyamból,hogy egy új napnak nézzek elé.A gardróbomba botorkáltam,és próbáltam felfrissülni,így elkezdtem nyújtózkodni.S mikor ezzel a "tevékenységemmel" végeztem,elkezdtem kutakodni,hogy milyen ruhát is vegyek fel.Aztán elkalandoztak a gondolataim arra,hogyha már az iskola 2. szépfiújának a barátnője vagyok,akkor miért ne öltözhetnék menőn? Így elkezdtem kutakodni egy menő ruha után.Nem sokára a megfelelő öltözékben díszelegtem a tükör előtt,Nem volt menő túlságosan,de nem is volt stréberhez való sem.

Aztán már indultam is a fürdőbe,hogy elkészítsem a hajam,és a sminkem.A hajamat begöndörítettem,majd még elvégeztem az apró simításokat,és szerintem jó is lett.

A sminkemmel nem babráltam sokat,csak egy rózsaszín rúzst,és egy szempillaspirált használtam.Aztán már indultam is le a földszintre,ahol a reggeli finomságom várt.Vagy is a palacsinta.Most csak kettőt fogyasztottam el,mivel nagyon kellet igyekeznem a suliba.A táskámat a vállamra kaptam,és már indultam is a kocsimhoz ki.

-Majd jövök!-kiáltottam a házban,majd a kocsim felé igyekeztem.A cuccokat lepakotam,és már indultam is.A suli elé leparkoltam,és a bejárat előtt a barátnőm állt,valószínüleg várt valakit.

-Hát te?-kérdeztem Kirától,mikor szorosan megöleltük egymást.-Vársz valakit?

-Igen,Scottot-vigyorgott rám,mire én is eleresztettem egy mosolyt.

-Akkor én megyek is-szóltam még vissza,mikor már indultam a bejárati ajtóhoz.

-Bent találkozunk!-kiáltotta oda nekem.

Az épületbe belépve hoszzó léptekkel vettem irányba a termünket,de még mielőtt beléptem volna,eszembe jutott,hogy kikéne pakolnom.Így hát végső utamat a szekrényem felé vettem.A kódot beütöttem,s  a szekrény ki is nyílt.Pakolásom közepette egy ember szólított meg,amit száz közül is megismertem volna.

-Szia!-köszöntött,s mikor oldalra fordítottam a fejem egy kisfiúsan mosolygó Stilessal találtam szembe magam.

-Hello-hajtottam le a fejem kínomban.Jaj,most mit gondolhat rólam? Mit is hittem én,hogy én vagyok a barátnője? Akkor nem szégyelném magam,így hát felemeltem végül.

-Minden rendben?-kérdezte,majd egy puszit adott az arcomra,mire én ott helyben elolvadtam volna.

-Persze,miért mi lenne?-tértem visza a valóságba,és most már nem kábultam el semmitől.Végignéztem rajta,és elégedetten mosolyogtam rá.

-Stiles...-kezdtem,mire értetlenül nézett rám.-Szóval mi...Most akkor...mi...?

-Járunk-e?-kérdezte mosolyogva,mire bólintottam.-Igen járunk,nem emlékszel a tegnapra?

-De-pirultam el.

-Ezt nem nagyon tudom elhinni-mondta,majd az ajkait az én számra nyomta,és egy heves csókkal fejezte ki nekem,hogy mi tényleg járunk és nem csak hülyeségből tette azt tegnap.Így nem tehettem mást,visszacsókoltam.Ott álltunk mi a suliban,a folyosón,és mindenki minket bámult,majd elkedtek tapsolni,és fütyülni.Mikor elváltunk Stiles csak mosolygott,mire én is ezt tettem.Oldalra néztem,és ekkor láttam meg a hármas boszorkány csapatot.Lily rosszállóan nézett engem,és a mögötte álló Stacey is...De Lydia már nem.Ő már csak mosolygott,és valamiért azt vettem ki belőle,hogy ő nem olyan mint a két kis liba.Hanem ő más,ő kedves.Aztán mind a hárman távoztak a folyosórol.

-Mehetünk?-tette fel a kérdést Stiles,majd a kezét nyújtotta.

-Persze-válaszoltam,majd a kezemet a kezébe helyeztem,és így vágtattunk át a folyosón,egészen az osztálytermig.Ott szétváltunk,és mindketten leültünk a helyünkre.Hátrafordultam Kirához,hogy megkérdezzem vele mi van.

-Mi újság veletek?-húzogattam a szemöldököm,mire ő csak felnevetett.

-Megvagyunk-válaszolt.-Na és ti?

-Megvagyunk-ismételtem én is,mire mindketten felnevettünk.Úgy tűnik már nem vagyunk stréberek,vagy hogy is mondják,ja lúzerek.Úgy hiszem most már mi vagyunk a suli új csajai.Csak itt sajnos eggyel csökkent a létszám.

-Na jó!-kezdtem bele a monológomba.-Te és én nem lehetünk gyengék,mert az ilyen fiúk,mint Stilesék,nem szeretik a gyenge,és érzelgős lányokat.Szóval,nekünk néhányszor csak be kell vadulnunk,érted?

-Értem-bólogatott Kira.

-Oké-fordultam vissza a helyemre,pont jókor mert ekkor csöngettek be.Nem sokára belépett a terembe a német tanár,mivel hétfő van,és az első óránk a német.

-Jó napot!-köszöntötte minket a tanár.

-Jó napot!-köszöntünk vissza kórusban.

-Ma egy kis dolgozattal kezdünk,remélem tanultatok!-jelentette ki a tanár,majd elindult sorra a padok között és mindenkinek adott egy lapot.-Senki sem fordíthathatja fel a lapot,míg én azt nem mondom,hogy mehet.-magyarázta,mikor már mindenki megkapta a saját dolgozatát,majd megszólalt.-Mehet!

Felfordítottam a lapomat,és máris az elsp dolgozaton járt az eszem.Közben oldalra néztem,és megpillantottam Stilest,aki szintén felnéz a lapjáról,és rámmosolyog.

Visszamosolyogtam,és vissza is fordítottam a fejem a lapra.Sajnos a kérdésekből kevésre tudtam a választ szóval nagy a valószínüsége,hogy kettes vagy hármas lesz.

-Vége-szólalt meg a tanár egy idő múlva,mire felállt a helyéről,és mindenkitől elvette a dolgozatát.

-Azt hiszem pompás jegyek fognak születni-morgott,mikor már az első dolgozaton elmotyogott valamit.A nap további része a tanulással,feleléssel,vagy éppen röpdoga írásával telt.Egy szóval:Unalmas.Az órák után,a a bejárati ajtó felé igyekeztem Kirával,hogy hazavigyem,de egyszer csak megállított minket Scott és Stiles.

-Holnap nincs kedvetek eljönni bulizni?-kérdezte Scott tőlünk,mire mi ketten összenéztünk Kirával,és bólintottunk.

-Elmehetünk!-mosolyogtam Stilesra.

-Oké,akkor majd még a többit megbeszéljük-mondta Scott,majd egy puszit nyomott Kira arcára,és továbbállt.

-Majd még beszélünk!-mondtam neki,és már készültem volna indulni,amikor egyszer csak hirtelen szájon csókolt.Hamar véget is ért,majd még a fülembe suttogta.

-Szia.

Elváltunk,majd Kirával az oldalamon a kocsim felé igyekeztünk,hogy haza vigyem Kirát.

A házuk elé leparkolva,Kira behívott,hogy menjek be hozzájuk házifagyit enni.Nos,elfogadtam az ajánlatot.A házukban most jártam először,de nagyon szép volt.A szüleit már ismertem,amikor fogadóóra volt a suliba,és találkoztak anyuék.-Szervusz Malia-ölelt meg Kira anyukája.

-Jó napot!-öleltem vissza.-Kira azt mondta,hogy házifagyit csináltok,és meghívott.Persze ha nem baj?

-Dehogy baj,drágám!-mosolygott rám.-Gyere ülj csak le!

El kell mondjam Kira nyukája nagyon aranyos,és segítőkész.Vagyis,hogyha Kirának bármi baja van,az anyukája mindenben segít.

Nem sokára az apukája is megjelent a nappaliban.

-Szervusz Malia!-köszönt nekem illedelmesen.

-Jó napot!

Helyet foglalt ő is az asztalnál,és már ki is bontotta a fagyis doboz tetejét,amit ők készítettek.Mindenkinek hozott az anyukája tányért,így mindenki tudott magának szedni egy megfelelő adagot.Kira apukája is nagyon kedves,és illedelmes.Segítőkész ő maga is tudja,és erre büszke is,mint hogy arra is,hogy ő történelem tanár.

-Akkor jó étvágyat!-mondta az apukája,majd mindenki így tett,és neki fogtunk az ínycsiklandozó fagyinak.Az íze valami fenominális volt.El nem lehetett mondani,hogy milyen finom volt,Sőt,sokkal finomabb volt mint amit a boltokban lehet kapni.

-Azt hiszem többet kellene ilyet csinálniuk!-jelentettem ki,mire Kira szülei felnevettek.

-Ízlik?-mosolygott rám az anyukája.

-Nagyon-bólogattam,mire Kira felnevetett.

-Csomagolunk a szüleidnek,és a kishúgodnak is,rendben?-állt fel Kira apukája az asztaltól.

-Igen,persze!-egyeztem bele.

                                                           /Fél óra múlva/

Kirával a TV-t néztük,és egy vicces férfin nevettünk,akinek az egyik tetoválása,egy pillangóra hasonlított.A telefonomat előhúztam a zsebemől,és felnyitottam a zárat.A kijelzőn a 22:10 virított,mire Kira felé kaptam a fejem.

-Figyelj,ideje lenne hazamennem-álltam fel az ágyról,mire Kira is így tett.

-Rendben,gyere!

A földszintre leérve,megpillantottam Kiara szüleit,ahogy egymáshoz bújva nézik a TV-t.

-Anyu,apu!-szólította meg őket,mire felénk kapták a fejüket.-Malia indulni készül.

-Jaj-állt fel Kira apukája.-Elkisérjelek?

-Nem,ne fáradjon!

-De szívesen elkisérlek,ha gondolod.-mondta.

-Nem,köszönöm nem kell-utasítottam vissza az ajánlatát.

-Rendben!

-Akkor köszönök mindent,és mégegyszer mondom nagyon finom volt a fagyi!-mondtam.-Viszlát,szia Kira!

Az ajtót becsuktam magam mögött,és a kocsim felé igyekeztem.Beültem a kocsimba,és elindultam.A legjobb módnak azt találtam,hogy egy erdőn megyek végig,de már nem volt olyan szép mint nappal,szóval nem volt jobb választásom.Az erdőben haladtam,haladtam,és egyre csak haladtam,amikor észrevettem,hogy mindjárt kifogy a benzinem.Ilyen is csak velem történhet! A kocsi megállt,én pedig kikászálódtam az autóból.Becsaptam az ajtaját,és a telefonomat elővéve tárcsáztam a benzinkútot.A telefon hangos sípolásaal jelezte azt,hogy nincs térerő.A francba! Keservesen indultam el a sötét éjszakában,egyedül az erdőben.Bevallom nagyon félelmetes volt,sőt rettegtem,és a kezem is remegett.Egyszer amikor már 1 méterre is lehettem a kocsimtól,hangokat kezdtem el hallani.Oldalra kaptam a fejem,de nem volt ott semmi.Visszafordultam,és mentem és mentem tovább,de újra hallottam a hangokat.Oldalra fordítottam a fejem,és megálltam.Valaki biztosan szórakozik! Egyszer csak észrevettem két vörösen égő szempárt,amitől annyira megijedtem,hogy elkezdtem hátrafelé menni lassan.De az sem adta fel.Hirtelen rám ugrott valamiféle lény,én pedig sikítottam annyira féltem,egyszer csak éreztem,hogy belémharap,és....és eltűnt.Gyorsan felkászálódtam a földről,és eszevesztetten kezdtem el futni egy úton.Rettegtem,hogy visszatér,és újra bántana.Egy ösvényre tértem le,majd egyszer csak elkezdett esni az eső.Sírva futottam egészen hazafelé.Mikor beértem a házba,észrevettem,hogy senki sincs itthon,így felszaladtam a szobámba.Sírva omlottam az ágyamra,és hangosan  szipogtam.A kezemhez kaptam ahol egy harapás nyom látszódott.Visszaraktam a helyére,és a fürdőbe szaladtam,hogy lekezeljem.A fürdőben már nem sírtam,csak szipogtam.A kezemre pillantottam,csak úgy ömlött belőle a vér,így hát bekötöztem.A szobámba visszatérve keserves sírásom közepette,elaludtam.

Másnap mikor felkeltem a fürdőbe igyekeztem lefertőtleníteni a kezem,hiszen az este elfelejtettem.Felkaptam a kis tasakot,és a fürdőbe igyekeztem.Először lebontottam a kezemről a fáslit,de mikor a kezemre pillantottam,hogy megnézzem,hogy mennyire véres....Az eltűnt.Nem volt ott.De hisz,ez lehetetlen.Tegnap még csak úgy ömlött a vér belőle,most meg csak úgy felszívódott.Mit történt?