Sziasztok:) Van egy kis problémám...Kaptam egy irtó hosszú könyvet,amit már nagyon régen akartam.Igen szóval azt most úgy egész nap szeretném olvasni és a jövőhéten mennék nyaralni Németországba azon belül München-be.Ott pedig nem lesz WIFI-m.Sőt még gépem sem lesz csak mobilom,amin részeket nem tudok hozni.Azon kívül ott alig lennénk lakásba,folyton járkálnánk ide-oda.És most jut eszembe,hogy nagyon régen hoztam részt,igen bevallom nagyon elfoglalt voltam.Most ballagtam,nem lett volna időm egy részre sem.De egy utolsó rész még belefér addig míg nem megyek el.A könyv addig várhat.De nem ígérem,hogy hosszú lesz...:)
Utána a sminkszobában kötöttem ki.Belenéztem a tükörbe,majd feltettem egy kis szempillaspirált,piros rúzst ezzel fokozva a pólómat és a bakancsomat.És egy kis púdert.A hajamt összefogtam,de úgy is tudtam,hogy Stiles véget fog vetni neki,mert az ő elmondása szerint,idézem: ,,Szebb vagy,mikor a hajad ki van engedve'' nem szereti.Én pedig ezzel direkt idegesítem.Visszamentem a szobámba és keresni kezdtem a mobilomat.Nagy keresgélés után az ágyam alatt találtam meg.Nem tudom ki tette oda...De mindegy is.Felhívtam Stilest,hogy 1 órára legyen a házunk előtt.Lementem az étkezőbe és vártam,hogy hozzák az elkészült finom palacsintát.Nem sokára anya hozta ki,majd letette az asztalra.Várjunk csak...Ha igaz amit a többiek mondtak és ők nem is az igazi szüleim,akkor nem szólíthatom őket anyának és apának,vagy mi a fene van??? Stiles azt mondta,hogy erről nekik nem kell tudniuk,szóval csak nyugodtan.
-Anya...-szólítottam meg,mire felém fordította a fejét és rám mosolygott.-Talia hol van?
-Még alszik.-válaszolt kedvesen.Ekkor eszembe jutott édes kishúgom,akit évek óta a vérszerinti testvéremnek hittem.De ennek is vége lett.Ő csak egy kislány,aki nem is tartozik a családom körébe,mint ahogy a szüleim sem.Anne és David Tate.Az én nevem pedig mostantól nem Malia Tate,hanem Malia Hale.Amit el kell fogadnom nehéz szívvel,hogy akiket családomnak hittem,azok csak idegenek.Lehet,hogy ők neveltek fel...De nem Anne szült,hanem az akit sose láttam még.Ő hozott világra...egy ismeretlen.Már egy ideje azon gondokozom,hogy mikor találkozhatnék az igazi apámmal,de szerintem még ő Peter Hale sem tudja,hogy mikor lesz alkalmunk megvalósítani ezt.
-Szijjaa!-gondokodásomból Talia szakított félbe,majd megölelt.N visszaöleltem,de nem sok kellett volna hozzá,hogy ott helyben elsírjam magam Talia ölelő karjaiban.
Stiles kocsijában ülve még mindig ezeken a dolgokon gondolkoztam.Ezer millió kérdés vándorolt a fejemben.Miért nem találkozhatok Peterrrel? Ki az anyám? Mikor találkozhatok az anyámmal? Mikor mondjam el a szüleimnek a dolgokat? A szüleim miért nem mondták el,hogy örökbefogadtak?
És a legfontosabb kérdés amire szerintem sose kapok választ.Miért szeretnek az örökbefogadóim? Lehet,hogy úgy viselkedem? Lehet,hogy feltűnően viselkedem? Miért nem szólnak bele az életebe a,,szüleim"? Hiszen minden szülő ezt teszi.Akkor is beleszólnak a gyerekük életébe,mikor már az sok.Ezt nem értem...
-Min gondokozol annyira?-szakított félbe Stiles gondolkodásom közepette.
-Sok mindenen...-sóhajtottam.
-Mi a baj?
-Stiles...-kezdtem.-Miért nem találkozhatok Peter Hale-lell?
-Ez bonyolult...
-Mi bonyolult? Az,hogy egyszer,az égvilágon egyszer találkoznék a vérszerinti apámmal? Azt még elviselem,hogy az anyám akit még ti sem láttatok sose nem láthatom,de hogy az apámat...-Itt egy könny szökött a szemembe.-A vérszerinti apámat lássam? Miért?!-Kicsordult az első könny a szememből.Utána pedig csak bőgtem és bőgtem...Stiles leállította a motort,majd felém fordult.
-Malia...-szólított meg.-Malia kérlek ne sírj!-nyugtatgatott Stiles,de nem bírtam visszatartani.
-Miért?!-sírtam,nem bírtam leállni.Stiles két keze közé vette az arcomat és csak azt hajtogatta,hogy ,,Kérlek ne sírj!".Aztán nagyon meglepődtem,mikor száját az ajkaimra nyomta én pedig elhallgattam.
Mikor elváltunk,ziháltunk mindketten.Ezután nem tudtam már sírni,csak szipogtam.
-Ne sírj,mert ez engem nagyon elszomorít.-simította ki a hajamat az arcomból.-Megbeszélem Derekkel.Ő együtt lakik vele.
-Tényleg?-néztem rá csillogó szemekkel.
-Tényleg.-mosolygott rám.A vállára hajtottam a fejem,ő petig magához húzott.Így ültünk egy ideig a kocsiban,mikor megszólaltam.
-Amúgy hova is akartál vinni?-töröltem meg a szemem,és ránéztem.
-Hát a parkba akartalak vinni,de már nem lesz rá lehetőségünk.-mondta mikor elkezdett zuhogni az eső.
-Menjünk hozzánk!-ajánlottam fel,mire ő beleegyezett.-Akkor áthívom Kirát.
-Én meg Scott-ot.
-Lydia?-kérdeztem.
-Nincs.Olaszországba utaztak tegnap.Pénteken jönnek vissza.
-Értem.Na akkor menjünk!
A házunk elé leparkolva,kiszálltunk az autóból és igyekeztünk nem elázni.A bejárati ajtón belépve,ledobtam magamról a bakancsomat és megvártam Stilest.Körülnéztem a házban,de nem találtam a szüleime,gondolom megint elmentek valamelyik ismerősükhöz.
-A szüleim nincsenek itthon,így hát miénk a ház!-kiáltottam Stilesnak.
-Oké.
Na,mit mond Scott?
-Pár másodperc és itt van.
-Ó jajj ,mert neki karmai meg fogai vannak.
És Stilesnak tényleg igaza volt mert ekkor kopogást hallottunk.Odaszaladtam kinyitni az ajtót és már jött is be Scott.
-Kira?-kérdezte.
-Még nem jött.
-Akkor még várok.
Leültünk a kanapára,majd én bekapcsoltam a TV-t.Én felszaladtam átöltözni mivel csurom víz voltam.
Már kb. egy órája írtam Kirának,hogy jöjjön de még nem érkezett meg.Hát,én már nem tudom,hogy mit higyjek.Elővettem a mobilom és írtam neki még egy üzenetet.
Hol vagy?
xoxo,Malia
Nemsokára jött is az üzenet,amin összeráncoltam a szemöldököm.
Valahol valakivel.Miért érdekel?
xoxo,Kira
-Scott Kira írt,de nem merném lefogadni,hogy ő írta ezt.-fordítottam a két fiú felé a mobilomat.Scott felállt,majd felállt és árkálni kezdett.Kira nem szokott ilyen flegmán írni.Inkább ilyen csöpögősre sikerül neki.Ez valaki más...valaki más...de mégis kié?!
-Menjünk Kiráékhoz!-álltam fel,majd az ajtó felé kezdtem szaladni.A fiúk követtek engem,beültünk Stiles kocsijába,ő pedig a gázra taposott.nagyon pánikoltam,hogy mivan Kirával.
A házuk elé érve,még meg sem állt Stiles,de én kiugrottam az autóból.A ház elé álltam,majd csöngettem és kopogtam is.A fiúk mögém állva türelmetlenkedtek,de semmi nem történt.Ezek szerint senki sincs otthon.
-Most mégis mi a francot csináljunk?-kérdeztem idegesen.
-Bemászunk!-közölte Scott.
-Oké!
A kapunk elkezdtem átmászni és követett Scott is.Majd a másik oldalon sikersen leugrottam.
-És én?-kérdezte magára mutatva Stiles.
Scott egy pillanatig babrált a zárral,amajd kinyitotta.Stiles bejött rajta majd a házra néztünk.
-És most?
-Most az ablakon kell bemásznunk.-mondtam.
-Na azt már nem!-tiltakozott Stiles,mire visszafordultunk.Ez a gáz mikor farkasokkal vagy körülvéve és nem tudod azt csinálni mint a többiek.
-Majd felhúzlak!-legyintettem,amjd elkezdtem mászni.Az ablak szerencsére nyitva volt,így beugrottam rajta.És épp,hogy talpra érkeztem.Visszafordultam,majd Scott-nak félreálltam.Stiles is elkezdett mászni én pedig amikor már a közelben volt és majdnem leesett,megfogtam a kezét.felhúztam,majd hagytam,hogy guruljon egyet a szobában.Felsegítettem,mire ő megszólalt.
-Hát..nem vagy semmi!-mondta,mire csak bólintottam.
-Ez nem a Kira szobája!-mondtam,majd az ajtó felé mentem,hogy felmnjek az övébe.Aztán visszafordultam.-Miért volt nyitva ez az ablak?
-Nem tudom biztos így felejtették...-mondta Scott.
-Az nem lehet...-mondtam.
-Miért nem?-tette fel a kérdést Scott furcsán.
-Mert ez az ablak be volt ragadva,emlékszem Kira mesélte és mutatta is.Nem lehetett kinyitni.Még én se tudtam.-meséltem nekik.
-Hát...akkor?-tárta szét a karját.Én csak sóhajtottam egyet majd egy ,,Gyertek!" szólítással elindultunk fel az emeletre.Kira ajtajához érve,láttam,hogy be van zárva,mert hiába akartam kinyitni...nem ment.
-Nem lehet kinyitni,vagy várj csak!-mondtam,majd lerúgtam magamról a magassarkúmat és az ajtó elé léptem.Összeszedtem minden erőmet,amjd egy rúgással már tárva-nyitva volt.
-Szép rúgás!-mondta Scott.Én oda se figyeltem,csak beszaladtam a szobába.A szoba üres volt.
-De hát akkor mégis hol van?-forgolódtam a szobában.
-Gyere,mézzük még meg néhány helyen!-biccentett Stilesnak,mire ők elindultak.Ekkor észrevettem egy papírt az asztalon.
-Álljatok meg!-szóltam nekik,mire ők gyorsan visszafutottak a szobába.Az asztal elé léptem,majd a papírt a kezembe vettem és szétnyitottam.Majd hangosan olvasni kezdtem.
Tudtam,hogy nagyon ügyes vagy Malia! Rájöttél,hogy az ablakot nem lehet kinyitni sem bezárni.A szoba ajtaját berúgtad,és megtaláltad ezt a papítt,amit mostmár biztosan olvasol.A lány nincs a házban.Egy olyan helyen van ahol voltál de már nem leszel.Gondolkozz,melyik hely lehet ez.A lány és én ezen a helyen vagyunk.És ha nem leszel itt és teszed meg amit kérek a lány meghal.A kérésem pedig,hogy hozd nem hozhatod a barátaidat! Egyedül gyere.Ha ezt megteszed és tárgyaltunk.A lány visszakerül a helyére.24 órád van!
-Megverem,csak tudjam meg,hogy ki ő!-mondta Scott,majd a falba ütötte a kezét.
-Mennem kell!-mondtam magam elé nézve.
-Nem mehetsz egyedül!-fogta meg a kezemet Stiles.
-Hallottad,ha bárki is jön velem Kira meghal...-mondtam.-De lőször is melyik ez a hely?
-Gondolkozz!
-A könyvtár.Ott voltam is de már nem szívesen megyek oda...
-Mi?! Biztos,hogy nem erre gondolt.
-Akkor mégis melyik hely?!
Aztán mély gondolkodásba feledtem.Ha nem a könyvtár,akkor lehet az könyvesvolt,barlang,mobil wc,és...
-A régi házunk!-jutott eszembe.-Ott laktunk,de már nem.
-Az lesz az.-mondta Scott.-De én szívesen megfejteném,hogy ki írta ezt a levelet.
-Biztos,hogy nem Kira!-gondolkodtam,mivel mindenkinek megjegyeztem az írását.Szoktam nézegetni az embereket,amikor írnak.Aztán eszembe jutott az egyetlen személy aki így szokott írni...
-Vanda!
-Az meg ki?-kérdezte Scott.
-Egy osztálytársam volt.De színtisztán emlészem,hogy neki volt ilyen írása.A legjobb barátnőm volt és levelezgettünk.Egy még mindig megvan.-Hirtelen a hátsó nadrágomba dugtam a kezemet és egy papírfecnit fogtam meg.-Itt egy! Istenem,köszönöm,hogy jó nadrágot vettem fel.-ez a nadrág egyszer elveszett,így nem tudtuk kimosni.De ezen a héten találtam meg a szekrényem legalján.Ma pedig felvettem.Szétnyitottam a fecnit és egy kis írást találtam benne.Letettem az asztalra a másik mellé és beigazolódott a kételkedésem.Ugyanolyan az írás.Ezek szerint tényleg ő rabolta el..Vanda rabolta el Kirat.
-Ti ilyeneket írkáltatok egymásnak?-kérdezte Stiles mikor leolvasta a papírról a mondatot,majd homlokráncolva rámnézett.
Az énektanár állati dögös! :D <3
-16 évesek voltunk.
-Jó most nem ez a legfontosabb.-vágott közbe Scott.-Ez a Vanda elrabolta Kirat.Meg kell mentenünk.Ha te ismered és legjobb barátnők is voltatok,akkor biztos megtudtok úgy egyezni,hogy Kiranak ne legyen semmi baja!
-Igen...gondolom.Már csak egy dolog van akkor hátra.Megmenteni Kirat és megismerni az új Vandat...
FOLYTATÁS KÖVETKEZIK...
U.I.:Ha szeretnétek,hogy írjak élménybeszámolót,akkor kommentbe írjátok,hogy:Élménybeszámolót!
És akkor ha hazaérek,bitos,hogy megírom és elmesélem,hogy miket éltem át.Sőt mikor elolvastam ezt a könyvet amit kaptam aminek neve: JOHN GREEN:CSILLAGAINKBAN A HIBA,erről pedig írhatok egy kis olvasó véleményt.Hogy miért tetszett,miért nem tetszett,miket szerettem benne,miket utáltam benne,stb.Szóval ilyeneket.És létszives írjatok véleményt erről a részről és a többiről.Az olvasóimnak további jó szórakozást,olvassatok sokat,nyaraljatok jól és mindenkitől szertnék egy zenével elköszönni,ami mellesleg a kedvencem! Jó nyaralást! Sok puszi!! :D <3 :* :3 Üdv:Learn Reka
https://www.youtube.com/watch?v=uO59tfQ2TbA Linkeljétek be ezt és hallgassátok meg többször,hogyha nagyon tetszik! ;) :) :3
No comments:
Post a Comment