9.Rész

Azt akarom,hogy maghaljatok!

Kirával csak úgy bolyongtunk a városvan,s sétáltunk össze-vissza.Vettünk nagyon sok cipőt,sőt ruhát rengeteget.De volt egy nagy kedvencem.

Hazaérve egy SMS-t kaptam.

7-re legyél Scotteknál.Én is ott leszek,ne félj nem lesz semmi baj! ;)

                                                                        xoxo,Stiles

Ma lesz a telihold.Nagyon félek,hogy mi fog velem történni,de remélem megtudok mindent erről az egész baromságról...

Scottek háza felé igyekeztem az autóval,majd a házuk elé érve leparkoltam.Az ajtó elé érve megálltam,s  ráültem a csengőre.

-Végre,most már te is itt vagy!-engedett be Lydia,majd beléptem a házba.Stileseknak köszöntem,mire ők a pincébe vezettek.Egy fekete táskából elővettek egy hosszú láncot.

-Na nee...-néztem rájuk elképedt arcal.-Ez minek?!

-Malia,amíg nem tudod magad irányítani addig erre szükség van!-mondta Lydia.

-Istenem-sóhajtottam,majd leültem a sarokba,s hagytam,hogy a láncot rám rakják.Mindenhova tettek: a kezemre,a lábamra,és még a derekamra is.Egy kis idő múlva sajgott a fejem...utána pedig hirtelen jött dühöt éreztem.

-Kezdem érezni!-mondtam félve.

-Nem lesz semmi baj!-mondta Kira.

Most már nagyon nagy dühöt éreztem,jött-ment haragot,utálatot.Utána már csak Stiles-ra tudtam gondolni.Úgy,hogy arca összeroppantva,összezúzva.A teste összeroppan a kezemben,s porrá válik.Meg akarom ölni,azt a fiút akit szeretek.

-Stiles!-sóhajtottam.-Meg akarlak ölni!

-Nem akarsz megölni!-nyugtatott meg Stiles.

-De igen,érezni akarom ahogy szenvedsz! Szeretném,hogy szenvedj miattam...-vallottam be ordítva.A kezeimmel kapálózni kezdtem,a körmeim,s a fogaim előjöttek.És most már egyáltalán semmi kedvem nem volt visszatartani.Ölni vágyó kedvem volt...

-Semmi baj! Minden rendben lesz...-mondta Stiles,s közelíteni kezdett felém.

-Ne gyere ide! Meg foglak ölni,ha idejössz!-ordítottam,és megint kapálózni kezdtem a kezemmel.Egyszer csak a lánc elszakadt,én pedig felpattantam.

-Azt akarom,hogy meghalajatok!-ordítottam,majd Kira felé kezdtem szaladni,de Scott elé állt pajzsként,én pedig hátrazuhantam.De nem fájt,felálltam.Most már én is harcoltam.Scott nagyon ügyes volt,de egy ütésnél én eltaláltam az arcát,így ő is a földön kötött ki.Hirtelen szaladni kezdtem Lydia felé,de valaki lefogott.Hátulról,és nem tudtam,hogy kilehetett az,de mivel karmai voltak,így egy közülünk.Megfordított,majd ellökött magától,én pedig a falnak csapódtam.A hold lement,nekem pedig már semmilyen vágyam nem volt.Mikor felemeltem a fejem egy férfivel találtam magam szemben,akit nem ismertem....

-Te ki vagy?-kérdeztem sajgó fejjel.
-Először is ő ki?-nézett Scott felé.
-Malia Tate,az erdőben harapták meg.-válaszolt Scott majd felállt.
-Derek Hale-válaszolt most már felém nézve az előbbi kérdésemre.
-És eddig miért nem találkoztunk?-kérdeztem újra.
-Mert én nem járok veletek suliba,Valamint én nem szoktam bulikra járni,úgy mint minden hülye tini.
-Értem.
-De azért valahogy ismerjük egymást-mondta.
-Bocs,de se barátilag,se családi körben sem ismerlek!-néztem rá furán.
Ami ezek után kiderültek,nagyon felzaklattak.Először is a szüleim csak nevelőszülők.Az anyámat nem ismerik.Nincs testvérem.Ezelőtt is vérfarkas voltam,csak nem volt aki előhozza.Aztán jött a legdurvább dolog.Aki megharapott,az a saját apám volt:Peter Hale.