3.Rész

Az új suli

Sziasztok,megérkezett tehát a 3. rész,amit remélem sokan vártatok! A részek szombaton,vagy vasárnap fognak érkezni,és remélem ez a rész is eléri a tetszéseteket! Jó olvasást! ;)

Reggel anyu ébresztett,így már indultam is a gardróbomba felöltözni.A ruhát randomból választottam ki,így felvettem egy csíkos fekete szoknyát,egy fehér felsőt,egy cipőfűzős krémszínű magassarkút,egy sötétkék blézert,kiegészítőnek pedig csak egy nyakláncot.Utána gyorsan a fürdőbe siettem,ahol feltettem a mindennapos sminkemet,a hajamat pedig csak kiengedve hagytam.

Aztán már indultam is le az emeletről,az étkezőbe ahol készítettem magamnak szendvicset.Mivel nagyon éhes voltam,így ezzel se kellett sokat kínlódnom,mert körülbelül 3 perc múlva táskámat felkapva indultam az előtérbe,és vártam apát,hogy vigyen el az új suli elé mert persze,hogy nem tudom hogy hova kell menni.Apa sem késlekedett sokáig,már mentünk is a kocsihoz.A kocsiba beülve leraktam a táskámat,és előkaptam a mobilomat mert jött egy SMS Vanda-tól.

Vanda: "Izgulsz? :D" xoxo

Gyorsan beszédbe elegyedtünk ezután,mert tényleg kiment a fejemből Vanda,hogy ő hogy is érezheti magát nélkülem,így nem tudhattam hogy rám ír-e.

Malia: "Figyi,mennem kell.Majd még beszélünk! Szia,puszi! :)" xoxo

Vanda:"Oksi,sziaa! :)" xoxo

Még gyorsan felléptem Facebook-ra,hogy valaki írt-e,de nem így elraktam a mobilomat.Pont jókor,mert ekkor apu megállt,én pedig kíváncsian néztem ki az ablakon.

-Ez az?-csodálkoztam,hiszen azért nem volt olyan kicsi ez a suli,inkább hatalmas,így belegondolva nem lehet annyira rossz.

-Igen-válaszolt,majd az ajtót kinyitva kiszállt,és megvárt.Én is kiszálltam,majd apu elé lépve indultunk a suli felé,ahol egy nagy kőtáblán a Beacon Hills High School szerepelt.A suliba már csak egyedül mentem,mert apu csak az előtérig kísért el,és azzal az instrukcióval bízott meg,hogy keressem meg az igazgatót.Szerencsére nem volt nehéz,így kopogtattam az ajtón,s mikor meghallottam a szabad szót,beléptem.Belépve az ajtón,egy barna hajú embert vettem észre,akin csak egy öltöny díszelgett,és azt hiszem olyan 40 körül lehetett.

-Jó napot!-köszöntöttem-Malia Tate vagyok,az új diák.

-Szervusz!-köszöntött szintén ő is-én Michael Christian vagyok,de nyugodtan szólíts csak Mr. Christian-nak.

-Rendben-mondtam,s mikor láttam,hogy helyet foglal a székén,én is leültem.

-Akkor először is a könyvei itt vannak?-kérdezte,mire én bólintottam így folytatta tovább-akkor szeretném odaadni az órarendet,és máris indulhat az órájára,mivel ezt a szüleivel már lerendeztük!

-Rendben,akkor köszönöm szépen!-vettem el az órarendet a kezéből-Viszlát!

-Viszlát!-köszönt el,mire én becsuktam az ajtót,és az órarendet tanulmányozva elindultam a folyosón,ahol egy csomó gyerek lézengett,és néhány gyerek pedig elismerően rám nézett,és fütyült egyet,vagy kacsintott,mire inkább visszafordultam.

S mikor megfordítottam az órarendet,egy szekrényszámmal találkoztam,ami valószínűleg az enyém.S később már a 12. számú szekrény előtt álltam,amin a Malia Tate díszelgett.Aztán már csak a számok szerint kellett elforgatnom,és lám sikerült,így elkezdtem bepakolni a felesleges dolgokat,Majd mikor ezzel,megvoltam a kezembe vettem a Német könyvet,valamint a tolltartómat,és bezártam a szekrényemet,de mikor elfordultam véletlenül egy mellkasnak csapódtam,s így kiejtettem a könyveket a kezemből.

-Jaj,sajnálom-kezdtem szabadkozni,s lehajoltam a könyvekért,de mikor ismét felnéztem,egy irtó helyes pasival álltam szembe,akibe mentén beleszerettem.Sajnálom Adam,most vége köztünk mindennek!

-Semmi baj,az én hibám-vádolta magát,pedig mindketten tudjuk,hogy az enyém.Még gyorsan felkapta a tolltartómat,és odaadta nekem.

-Nem-nem az enyém-mondtam,mire ő sóhajtva vállat vont,így gyorsan én is végig futtattam a szemem rajta.

-Új vagy itt,mert eddig még nem láttalak a suliban-szegezte nekem a kérdést,mire én bólintottam-Ja,akkor még be sem mutatkoztam.Stiles

-Malia-böktem ki.

-Szép név,na mennem kell csá!-majd odarohant valami fiúkhoz,és együtt indultak el,gondolom órára.

-Köszi-suttogtam,és én is útnak eredtem megkeresni a német termet.S mikor sikeresen megtaláltam a termet,belépve óriási trollkodás fogadott,ami a visítást,veszekedés,röhögés,és verekedés összetett jelentése.Gyorsan lepakoltam a cuccomat egy üres helyre,amíg észre nem vesz valaki,így elkezdtem tanulmányozni a német könyvet,pedig cseppet sem volt érdekes.Aztán valaki köhögni kezdett előttem,vagyis valakik,mert három lány állt előttem.

-Te ki vagy?-kérdezte a középen álló csaj,akinek egészen szőke haja csak vírított,és szépen be volt göndörítve.

-Malia-válaszoltam cseppet sem kedvesen,hiszen mi joga van csak így megkérdezni a nevem,sőt ilyen goromba hangszínen.

-Ez az én helyem-dulakodott tovább,valamiért nagyon dühös lehet rám.

-Oké...-álltam fel,majd kicsit hátrébb mentem,ahol volt még két szabad ülőhely,az egyik két srác között volt,akik egymás szájába dobáltak kaját,a másik pedig egy csendes lány előtt volt,s még jó hogy azt a helyet választottam,mert semmi kedvem nem lett volna betekinteni az ők fura "játékába".

A cuccomat lerakva leültem a szabad helyre,de egyszer csak valaki megbökte hátulról a hátamat,így hátrafordultam,és egy fekete hajú,lánnyal találtam magam szembe,aki talán japán volt,vagy kínai?!

-Tessék?-kérdeztem udvariasan.

-Csak beakartam mutatkozni-válaszolt,és a kezét nyújtotta,mire én elfogadtam-Kira.

-Malia-ráztam meg a kezét,és visszafordultam,de nem bírtam tovább a szótlankodást,és hátrafordultam.

-Ők mindig ilyenek?-kérdeztem furán.

-Mindig-bólogatott Kira-de néha rossz napjuk van,és akkor egy kis időre abbahagyják,de aztán újra elkezdik.

-Úristen-nevettem fel,hisz azért gondoltam nem lesz annyira normális az osztályom,de hogy enyire nem!

-És hogy bírod?-kérdezte.

-Eddig jól-bólintottam,szegény Kira ha belegondolok,hogy ő már nem is tudom mennyi ideje itt van...

-Te mióta vagy itt?-tettem fel a kérdést.

-9. óta-válaszolt mosolyogva.

-És még nem untad meg?-csodálkoztam.

-Néha igen,de azért nem mindig ilyenek-magyarázta.

-Aha-mosolyogtam-hány éves vagy?

-16-mosolygott,hű ez a lány nagyon szeret mosolyogni-te?

-Úgyszintén-nevettem fel,mire ő is.

-Te nagyon kedves lánynak tűnsz-állapítottam meg-lógunk ma együtt?

-Persze-bólintott,ekkor pedig megszólalt a csengő,jelezve,hogy senki nem megy se be,se ki.Ekkor belépett a terembe két fíú,Az egyik Stiles volt,aki a két fiú közötti padba foglalt helyet,a másik pedig egy rövid fekete hajú,barna szemű fiú volt,aki pedig felállította az egyik fiút,és a helyére ült.Ezek után belépett a német tanár.

-Úgy hallottam,van egy új diákunk-szólalt meg a tanárnő-kérem álljon fel,és mutatkozzon be!

Lassan felálltam a helyemről,és kiálltam az osztály,mire Stiles furán nézett rám,de után biccentett egyet,mire elmosolyodtam.

-A nevem Malia Tate,most költöztünk ide Beacon Hills-be,London-ból.16 éves vagyok,és jelenleg egyedülálló-mosolyodtam el a végén,mire az osztályban a fiúk felnevettek,ahogy Kira,és a tanárnő is.

-Én Mrs. Martin vagyok-mutatkozott be,majd a helyemre intett.A nap további részét is bemutatkozásokkal töltöttem,vagy termek keresésével.Egyszer csak valaki megállt,a szekrényemnél mire becsuktam azt.Megint nem egy ember állt,hanem három előttem.

-Mit akartok?-kérdeztem.

-Először is Lily vagyok,a lányok itt mögöttem Stacey és Lydia-kezdte-valamint ne kezdj ki a fiúkkal,mert soha senki nem fog járni veled,mert ebben a suliban mi vagyunk a menő csajok,vágod?!

-Vágom,és tudod,ha szerettem volna,már rég valamelyik pasival illegetném magam itt a suli előtt,ahogy ti szoktátok,vagy talán nem így van?!-kérdeztem mérgesen.

-Nem-válaszolt-bármelyiket megkaphatod szerinted,de azt honnan tudod,hogy megkaphatod Stiles-t,vagy Scott-ot,hm?

Már készültem volna válaszolni,amikor közbe vágott.

-Igen,sehonnan-vágott szomorú fejet.

-És ha nem,nem olyan vagyok,hogy csak azért mert nem kapom meg azt a fiút akit akarok,nem csalom meg a másikat-vágtam vissza,mire elképedt arcot vágott,de még mindig nem fejeztem be-valamint ez az összeállítás már nem megy egymáshoz,így úgy látszik,hogy nem nagyon bújsz a tini magazinokba,kicsit nézz bele,mert már nagyon ódivatú a kötött pulcsi!

Majd elviharoztam,és karomat átlendítve Kira vállán,kiléptünk a suliból,és az autóm felé igyekeztünk,mert apu elhozta nekem,az utat pedig beállította a GPS-en.Kirát hazakísértem,de fél óra múlva már érte kellett,hogy menjek a suli elé,mert ott beszéltük meg a találkozót.Haza érve Kira a házunkat gyönyörűnek ítélte,közben anyuéknak is bemutatkozott,ekkor anyuék megengedték,hogy itt aludjon nálunk Kira.Az egész estét elhülyültük,sokat nevettünk,vihogtunk,Majd éjfél körül mindketten álomba merültünk,és még jó hogy holnap nem kell korán kelni,mert holnap szombat!