Talán már nem is ő a legjobb barátnőm
Sziasztok!
Megérkezett tehát a 4. rész a ˝Talán már nem is ő a legjobb barátnőm címmel˝.Nagyon sokat szeretnék ezzel haladni,de én se vagyok egy robot,hogy úgy csak jön az ihlet,és amúgy is nekem még emellett tanulnom kell,szóval inkább csak hétvégén tudom hozni a részeket.Hétköznap semmiképp se! Na mindegy lépjünk túl ezen,remélem tetszeni fog ez a rész! Jó olvasást! ;)
Másnap reggel az ajtó nyitódására ébredtem,s mikor felkaptam a fejem Kirát véltem észrevenni.
-Csak a mosdóba akartam kimenni-szabadkozott,mire én visszahuppantam az ágyamra.
-Menj csak,ezen az emeleten jobbra az első szoba.
-Köszi-szólt vissza,utána pedig csak az ajtó csukódását hallottam.
Közben visszagondoltam az esti hülyüléseinkre,és bohóckodásainkra...nagyon megkedveltem Kirát.
/visszaemlékezés a tegnapra/
A házba belépve lerúgtam magamról a magassarkúmat,és megvártam Kirát.Majd együtt indultunk el a nappaliba,ahol az anyám és az apám ücsörögtek a kanapén.
-Anyu,apu!-szólítottam meg őket mire hátrakapták a fejüket-Bemutatom nektek az osztálytársamat Kirát,aki ezúttal a legjobb barátnőm is.-mosolyogtam rá,mire ő is ezt tette.
-Ö...jó napot,Kira Yukimura vagyok-mutatkozott be,majd kezet rázott anyámmal,és apámmal.
-Mrs. Tate-rázott kezet anyám.
-Mr. Tate-majd ő is kezet rázott Kirával.
-Anyu,ha nem zavar mi felmennénk a szobámba beszélgetni.
-Dehogy baj,érezd csak otthon magad Kira-mosolygott rá az anyám-de mielőtt még felmennétek,sütöttem gofrit és esetleg ehetne Kira is,hogyha már itt van.Rendben?
-Persze!
-Akkor üljetek le,addig hozom a gofrit! Mondd csak Kira,mivel szereted a gofrit,juhársziruppal vagy csokiöntettel? Esetleg vanília pudinggal?
-Nekem mindegy-rántotta meg a vállát.
-Oké-szólt anyám,és már távozott is a nappaliból.
-Hol van Talia?-jutott eszembe az édes kishúgom,aki mindig őrjöngeni szokott,hogyha gofri vagy esetleg palacsinta van itthon,most pedig elég csöndes a ház.
-Még nem mentem el érte.
-Ja,jó-mondtam,majd mikor anyu visszatért a nappaliba,jobb kezében egy friss tálcányi gofrival,bal kezében pedig csokis és vaníliás pudinggal,juhársziruppal és csokiöntettel.
-Na akkor én gyorsan elrohanok Taliaért,pár perc múlva jövök-szólt anyu,majd sietve távozott a házból.
-Ki az a Talia?-kérdezte Kira.
-A kishúgom-válaszoltam szűkszavúan.
-Értem.
-Figyeljetek,addig ne együnk míg nincsenek itthon anyádék-szólt rám apám,mikor már vettem volna a kezembe egy gofrit.
-Pff...mikor persze én nem vagyok itthon akkor persze egy darab se marad!-dünnyögtem,mire apám felsóhajtott.
-De míg a húgod az oviban van,te addig a városban vásárolgatsz.
-Istenem-sóhajtottam fel én is,mire Kira elkezdett mellettem kuncogni.
Pár perc múlva pedig egy ajtó nyitódást hallottunk,amiről arra következtettem,hogy hazaértek anyáék.A húgom nem késlekedett sokáig,lerúgta magáról a bakancsát,a kabátját leráncigálta magáról,és már sietett is az asztal felé.
-Szia apu-ment oda hozzá,és egy puszit adott az arcára.
-Szia kincsem-puszilta szintén ő is arcon Taliat.
-Hé,én már nem is létezek?-háborodtam fel.
-De-szaladt oda hozzám,és megölelt,mire én egy puszit leheltem az arcára-Nem akarsz valakinek bemutatkozni?-kérdeztem,mire felkapta a fejét,és ránézett Kirára.
-Kira Yukimura-nyújtotta a kezét Kira,mire az én szeretett kishúgom gyengéden megrázta.
-Talia Tate-mondta halkan,és rámosolygott,majd megölelte.Kirát kissé váratlanul érte,de azért viszonozta.Én mosolyogva néztem őket,de aztán feleszméltem,és megráztam a kicsinek a vállát.
-Na akkor nem kell gofri-kérdeztem mosolyogva,mire gyorsan felugrott a székére,és már vette is el a magának járó adagot.
-Ö...mennyit lehet venni?-kérdezte zavartan Kira.
-Amennyit csak akarsz-válaszolt mosolyogva anyám,és már szaladt is oda Taliahoz,hogy megkenje a gofriját.
-Rendben-helyezett rá a tányérjára egyetlenegy gofrit,mire én lesújtóan néztem rá.
-Ez most komoly?
-Miért? Nekem elég ennyi is!
-Na ne már!Még legalább négyet egyél meg,és akkor talán megnyugszom.
A tányérjára helyezett négy gofrit,majd rám nézett.
-Így már rendben lesz-bólintottam elismerően,mivel nem kezdett el nyivákolni,mint régen Vanda.Apropó Vanda...ma mikor hazajöttem Kirával,nem írt rám,pedig megígérte.De mindegy is,hiszen azért én se nyavalyoghatok egy ilyen kis ügy miatt...és azt hiszem nem is annyira izgat mert amióta itt van Kira,eszembe se jutott.Talán már nem is ő a legjobb barátnőm...hanem KIRA.És lehet,hogy azóta már neki is lettek új barátnői,de azért nem telt el olyan sok idő.Na jó ez tiszta őrültség,még csak pár órája ismerkedtem meg Kirával,de ilyen jó barátnők lettünk?
-Itt vagy?-rázott vissza a valóságba Kira.
-Persze!-szóltam,majd a kezembe helyeztem egy gofrit,és megkentem csokipudinggal,és a számba helyeztem.
-Na jó,beszélgessünk rólad Kira!-szólította meg az anyám Kirát,mire ő felkapta a fejét.
-Rendben-egyezett bele.
-Mesélnél nekünk magadról?
-Igen,persze!
Majd bele is kezdett a hosszú monológjába.
-Az anyámmal és az apámmal élek itt Beacon Hillsben már teljes öt éve.Az anyám Pszichológusként dolgozik,az apám pedig történelem tanár az iskolánkban.16 éves lány vagyok,és egyedülálló.A házunk nem messze van az iskolától,alig pár méterre.A családunk rendkívülien szereti a régi történelmet és csatákat.Ezért lett az apám történelem tanár,és nagyra becsülik a munkáját mert akik hozzájárnak tanulni,nem lehetnek annyira rossz tanulók,hisz én is hozzájárok,ahogy Malia is oda fog.De van a suliban három menő srác,közülük pedig csak Stiles tanul...
Amikor kiejtette a Stiles nevet,egyszer csak elfogott a szerelem!
-Mesélnél nekünk erről a Stiles fiúról-szakította félbe az apám,mert mielőtt még elmentem volna Kiráért,anyának elkezdtem róla fecsegni,és apám meghallotta.
-Ö...igen-válaszolt Kira,kicsit értelmetlenül,mire hálát adtam az égnek,hogy apu megkérdezte.-Olyan 170 cm körül lehet,sötétbarna haja van,barna szemű,nem annyira kigyúrt fiú,sok lány rajong érte mert ő a suli 2. legmenőbb fiúja.Szeret tanulni,de néhányszor eléggé zakkant.A legjobb barátjával Scottal-itt éreztem,hogy nyel egy kicsit,mikor kiejtette a fiú nevét,majd fojtatta-elég sokat szoktak trollkodni,és nem szeretik annyira a tömeget,így mindig elvonulnak beszélni egy kis asztalhoz.És ezt mindenki rendben tartja,így senki se szokta őket zaklatni,míg a suliban vannak.Azt hiszem ennyi...
-Rendben-szólt apám-köszönöm.
-Igazán nincs mit!
-Anyu,már nagyon késő van,és a kocsimból kifogyott a benzin...nem szeretném,hogy Kira ilyen későn mászkáljon egyedül az utcán,így nem aludhatna nálunk?-kérdeztem,mire Kira meglepődötten nézett rám.
-De megoldható-bólintott az anyám-Kira megtudnád adni az édesanyád számát?
-Igen!
-Mikor Kira lediktálta az anyja számát,mi felvonultunk a szobámba.
-Nagyon szép a szobád-jegyezte meg Kira,mikor beléptünk a szobámba.
-Köszi!
-Malia,ugye tudod hogy nincs pizsamám?-kérdezte rám nézve.
-Kira,ugye tudod hogy nekem van egy tucat pizsamám?-kérdeztem vissza.
-Ö...nem-válaszolt,mire mindketten felnevettünk.
-Na gyere válassz!
-Azt hiszem ez jó lesz-szólt,mikor megtalálta a magának megfelelő pizsamát-úristen de jó az anyaga,annyira finom!
-Tudom!
-Ugye nem baj,hogy ezt választottam?-kérdezte.
-Dehogy baj,sőt még örökbe is adnám neked!-mosolyogtam rá,mire odaállt elém,és megölelt.
-Na jó,gyere üljünk le beszélgetni!
10 perc múlva az ágyamon ülve csevegtünk a lányokról,hogy hány legjobb barátnőink voltak már,és milyen voltak.Aztán egyszer csak a fiúkra terelődött a téma.
-Na és neked tetszik már valaki a suliból?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam szűkszavúan.
-Na és ki az?
-Sti...
-Stiles?!
-Igen,miért? Talán neked is ő tetszik,vagy mi a baj?
-Mi,dehogy tetszik! Tudod te milyen érzés beleszeretni,egy menőfíúba?
-Nem...
-Eszméletlenül nagy fájdalom azt bevallani,hogy nem lehet az a tiéd,akit szeretsz! Ez az az érzés! És sajnos velem is ez van!
-Miért,kibe vagy szerelmes?
-Scott!
-Na ne már,az a fekete hajú fiú?
-Igen.
-Óóó...
-Na mindegy,most ne izgassuk magunkat ezen a témán!-szóltam egy kicsivel több idő után.
-Akkor mit akarsz csinálni?-kérdezte kíváncsian.
-Hát...nézhetünk filmet-ajánlkoztam.
-Oké-egyezett bele.
-Na akkor mit nézzünk?
-A Csillagainkban A Hiba cimű filmet megnézhetnénk,hallottam már róla,és azt mondják,hogy nagyon jó film,de ajánlják a zsebkendőt a film végére!
-Oké-egyeztem bele,majd leszaladtam két csomag zsebkendőért.
-Mit csináltok?-szólított meg anyám,mikor észrevett.
-Filmet nézünk-válaszoltam,hátra sem nézve.
-Rendben.
-Oké-mondtam én is majd kezembe kapva a két csomag zsebkendőt felszaladtam a szobámba.
-Tessék-dobtam le az ágyra a zsebkendőket.
-Köszi!
-Na akkor kezdődjön is a film!-mondtam,majd elindítottam.
Kirának tényleg igaza volt,szükség volt a zsebkendőre.Csak mi voltunk a szobába,halkan ment a Tv,mi meg ott bőgtünk,hiszen meghalt Gus! A film véget ért,én pedig gyorsan odaszaladtam kikapcsolni a Tv-t.
-Na,szerintem mi már aludhatunk is-szóltam,majd bebújtam a takaróm alá.
-Rendben!
-Jó éjt Kira!-mondtam,majd leoltottam az éjjeli lámpát.
-Jó éjt Malia!-motyogta Kira,aztán már csak az egyenes lélegzetvételéből érzékeltem,hogy elaludt,s nem sokára én is így tettem.
/visszaemlékezés a tegnapra vége/
Az ágyamból kikelve,én is leszaladtam a lenti mosdóba,és elvégeztem a dolgomat.Majd visszamentem a szobámba,ahol már Kira ült az ágyamon.
-Haza kellene mennem-szólalt meg.
-Rendben,de nem szeretnél nálunk reggelizni?-kérdeztem.
-De persze!
Lementünk a konyhába,ahol anyu friss palacsintával várt minket.Leültünk az asztalhoz,és nem sokára Talia is kikászálódott a szobájáól,és helyet foglalt mellettem.
-Jó reggelt!-ásított,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Neked is!
Apu ma elment dolgozni,így csak anyu maradt itthon.
-Tessék szedjetek magatoknak,amennyi csak kell!-szólalt meg anyám,mikor elhelyett egy tányérnyi palacsintát az asztalon.Mindenki nagyon jól lakott,így mehettünk is fel a szobámba,ahol felöltöztünk.
-Malia-szólított meg Kira,mire hátra kaptam a fejem-figyelj nem lenne baj ha kérnék tőled ruhát?
-Dehogy lenne baj-nevettem fel,majd a kezénél fogva a gardróbomba vezettem,mire ő csak ámulva nézett végig a gardróbon-válassz amit csak akarsz!
-Rendben!
Pár perc múlva ott állt előttem a szerinte megfelelő ruhában,ami még nekem is tetszett.Egy rózsás könyökig érő felső,egy fekete szoknya és egy fekete magassarkúban.A haját kivasaltam,mivel az a haj állt jól neki a ruhához.
-Na,így mát tetszik-néztem végig rajta.
-Köszönöm a ruhákat,és neked tényleg van érzéked a divathoz!
-Na akkor mehetünk is!
-Majd jövök-szóltam vissza,mikor kiléptem a házból-Anyu,elvihetem a kocsidat?
-Igen!
-Köszi!
Az autóhoz érve beszálltunk,majd a motort beindítva elindultunk,Kira pedig folyton adta az instukciókat,hogy merre menjek.Kira házukhoz érve,leállítottam a kocsit.
-Köszönöm,hogy elhoztál-ölelt meg,mire visszaöleltem-és ezekkel mi legyen?-mutatott a ruháimra.
-Tartsd meg!-mondtam-neked nagyon jól áll!
-Köszönüm! Ezt is!
-Semmiség!
-Na akkor megyek! Majd még beszélünk!
-Rendben! Szia!
-Szia!-csapta be a kocsi ajtaját,én pedig elhajtottam.Hazaérve lerúgtam magamról a tornacipőm,és felmentem a szobámba.Az ágyamra leültem,majd bekapcsoltam a tévét,amiben éppen az MTV ment.A szemem a képernyőre tapasztottam,de egyszer csak megszólalt a mobilom.A kijelzőn a Kira név virított,mire fogadtam a hívást.
-Meghívtak minket egy buliba!-ordította a telefonba,mire majdnem megsüketültem.
-Mi? Mégis ki hívott meg?
-Stiles!
-Talia Tate-mondta halkan,és rámosolygott,majd megölelte.Kirát kissé váratlanul érte,de azért viszonozta.Én mosolyogva néztem őket,de aztán feleszméltem,és megráztam a kicsinek a vállát.
-Na akkor nem kell gofri-kérdeztem mosolyogva,mire gyorsan felugrott a székére,és már vette is el a magának járó adagot.
-Ö...mennyit lehet venni?-kérdezte zavartan Kira.
-Amennyit csak akarsz-válaszolt mosolyogva anyám,és már szaladt is oda Taliahoz,hogy megkenje a gofriját.
-Rendben-helyezett rá a tányérjára egyetlenegy gofrit,mire én lesújtóan néztem rá.
-Ez most komoly?
-Miért? Nekem elég ennyi is!
-Na ne már!Még legalább négyet egyél meg,és akkor talán megnyugszom.
A tányérjára helyezett négy gofrit,majd rám nézett.
-Így már rendben lesz-bólintottam elismerően,mivel nem kezdett el nyivákolni,mint régen Vanda.Apropó Vanda...ma mikor hazajöttem Kirával,nem írt rám,pedig megígérte.De mindegy is,hiszen azért én se nyavalyoghatok egy ilyen kis ügy miatt...és azt hiszem nem is annyira izgat mert amióta itt van Kira,eszembe se jutott.Talán már nem is ő a legjobb barátnőm...hanem KIRA.És lehet,hogy azóta már neki is lettek új barátnői,de azért nem telt el olyan sok idő.Na jó ez tiszta őrültség,még csak pár órája ismerkedtem meg Kirával,de ilyen jó barátnők lettünk?
-Itt vagy?-rázott vissza a valóságba Kira.
-Persze!-szóltam,majd a kezembe helyeztem egy gofrit,és megkentem csokipudinggal,és a számba helyeztem.
-Na jó,beszélgessünk rólad Kira!-szólította meg az anyám Kirát,mire ő felkapta a fejét.
-Rendben-egyezett bele.
-Mesélnél nekünk magadról?
-Igen,persze!
Majd bele is kezdett a hosszú monológjába.
-Az anyámmal és az apámmal élek itt Beacon Hillsben már teljes öt éve.Az anyám Pszichológusként dolgozik,az apám pedig történelem tanár az iskolánkban.16 éves lány vagyok,és egyedülálló.A házunk nem messze van az iskolától,alig pár méterre.A családunk rendkívülien szereti a régi történelmet és csatákat.Ezért lett az apám történelem tanár,és nagyra becsülik a munkáját mert akik hozzájárnak tanulni,nem lehetnek annyira rossz tanulók,hisz én is hozzájárok,ahogy Malia is oda fog.De van a suliban három menő srác,közülük pedig csak Stiles tanul...
Amikor kiejtette a Stiles nevet,egyszer csak elfogott a szerelem!
-Mesélnél nekünk erről a Stiles fiúról-szakította félbe az apám,mert mielőtt még elmentem volna Kiráért,anyának elkezdtem róla fecsegni,és apám meghallotta.
-Ö...igen-válaszolt Kira,kicsit értelmetlenül,mire hálát adtam az égnek,hogy apu megkérdezte.-Olyan 170 cm körül lehet,sötétbarna haja van,barna szemű,nem annyira kigyúrt fiú,sok lány rajong érte mert ő a suli 2. legmenőbb fiúja.Szeret tanulni,de néhányszor eléggé zakkant.A legjobb barátjával Scottal-itt éreztem,hogy nyel egy kicsit,mikor kiejtette a fiú nevét,majd fojtatta-elég sokat szoktak trollkodni,és nem szeretik annyira a tömeget,így mindig elvonulnak beszélni egy kis asztalhoz.És ezt mindenki rendben tartja,így senki se szokta őket zaklatni,míg a suliban vannak.Azt hiszem ennyi...
-Rendben-szólt apám-köszönöm.
-Igazán nincs mit!
-Anyu,már nagyon késő van,és a kocsimból kifogyott a benzin...nem szeretném,hogy Kira ilyen későn mászkáljon egyedül az utcán,így nem aludhatna nálunk?-kérdeztem,mire Kira meglepődötten nézett rám.
-De megoldható-bólintott az anyám-Kira megtudnád adni az édesanyád számát?
-Igen!
-Mikor Kira lediktálta az anyja számát,mi felvonultunk a szobámba.
-Nagyon szép a szobád-jegyezte meg Kira,mikor beléptünk a szobámba.
-Köszi!
-Malia,ugye tudod hogy nincs pizsamám?-kérdezte rám nézve.
-Kira,ugye tudod hogy nekem van egy tucat pizsamám?-kérdeztem vissza.
-Ö...nem-válaszolt,mire mindketten felnevettünk.
-Na gyere válassz!
-Azt hiszem ez jó lesz-szólt,mikor megtalálta a magának megfelelő pizsamát-úristen de jó az anyaga,annyira finom!
-Tudom!
-Ugye nem baj,hogy ezt választottam?-kérdezte.
-Dehogy baj,sőt még örökbe is adnám neked!-mosolyogtam rá,mire odaállt elém,és megölelt.
-Na jó,gyere üljünk le beszélgetni!
10 perc múlva az ágyamon ülve csevegtünk a lányokról,hogy hány legjobb barátnőink voltak már,és milyen voltak.Aztán egyszer csak a fiúkra terelődött a téma.
-Na és neked tetszik már valaki a suliból?-kérdezte.
-Igen-válaszoltam szűkszavúan.
-Na és ki az?
-Sti...
-Stiles?!
-Igen,miért? Talán neked is ő tetszik,vagy mi a baj?
-Mi,dehogy tetszik! Tudod te milyen érzés beleszeretni,egy menőfíúba?
-Nem...
-Eszméletlenül nagy fájdalom azt bevallani,hogy nem lehet az a tiéd,akit szeretsz! Ez az az érzés! És sajnos velem is ez van!
-Miért,kibe vagy szerelmes?
-Scott!
-Na ne már,az a fekete hajú fiú?
-Igen.
-Óóó...
-Na mindegy,most ne izgassuk magunkat ezen a témán!-szóltam egy kicsivel több idő után.
-Akkor mit akarsz csinálni?-kérdezte kíváncsian.
-Hát...nézhetünk filmet-ajánlkoztam.
-Oké-egyezett bele.
-Na akkor mit nézzünk?
-A Csillagainkban A Hiba cimű filmet megnézhetnénk,hallottam már róla,és azt mondják,hogy nagyon jó film,de ajánlják a zsebkendőt a film végére!
-Oké-egyeztem bele,majd leszaladtam két csomag zsebkendőért.
-Mit csináltok?-szólított meg anyám,mikor észrevett.
-Filmet nézünk-válaszoltam,hátra sem nézve.
-Rendben.
-Oké-mondtam én is majd kezembe kapva a két csomag zsebkendőt felszaladtam a szobámba.
-Tessék-dobtam le az ágyra a zsebkendőket.
-Köszi!
-Na akkor kezdődjön is a film!-mondtam,majd elindítottam.
Kirának tényleg igaza volt,szükség volt a zsebkendőre.Csak mi voltunk a szobába,halkan ment a Tv,mi meg ott bőgtünk,hiszen meghalt Gus! A film véget ért,én pedig gyorsan odaszaladtam kikapcsolni a Tv-t.
-Na,szerintem mi már aludhatunk is-szóltam,majd bebújtam a takaróm alá.
-Rendben!
-Jó éjt Kira!-mondtam,majd leoltottam az éjjeli lámpát.
-Jó éjt Malia!-motyogta Kira,aztán már csak az egyenes lélegzetvételéből érzékeltem,hogy elaludt,s nem sokára én is így tettem.
/visszaemlékezés a tegnapra vége/
Az ágyamból kikelve,én is leszaladtam a lenti mosdóba,és elvégeztem a dolgomat.Majd visszamentem a szobámba,ahol már Kira ült az ágyamon.
-Haza kellene mennem-szólalt meg.
-Rendben,de nem szeretnél nálunk reggelizni?-kérdeztem.
-De persze!
Lementünk a konyhába,ahol anyu friss palacsintával várt minket.Leültünk az asztalhoz,és nem sokára Talia is kikászálódott a szobájáól,és helyet foglalt mellettem.
-Jó reggelt!-ásított,majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Neked is!
Apu ma elment dolgozni,így csak anyu maradt itthon.
-Tessék szedjetek magatoknak,amennyi csak kell!-szólalt meg anyám,mikor elhelyett egy tányérnyi palacsintát az asztalon.Mindenki nagyon jól lakott,így mehettünk is fel a szobámba,ahol felöltöztünk.
-Malia-szólított meg Kira,mire hátra kaptam a fejem-figyelj nem lenne baj ha kérnék tőled ruhát?
-Dehogy lenne baj-nevettem fel,majd a kezénél fogva a gardróbomba vezettem,mire ő csak ámulva nézett végig a gardróbon-válassz amit csak akarsz!
-Rendben!
Pár perc múlva ott állt előttem a szerinte megfelelő ruhában,ami még nekem is tetszett.Egy rózsás könyökig érő felső,egy fekete szoknya és egy fekete magassarkúban.A haját kivasaltam,mivel az a haj állt jól neki a ruhához.
-Na,így mát tetszik-néztem végig rajta.
-Köszönöm a ruhákat,és neked tényleg van érzéked a divathoz!
-Na akkor mehetünk is!
-Majd jövök-szóltam vissza,mikor kiléptem a házból-Anyu,elvihetem a kocsidat?
-Igen!
-Köszi!
Az autóhoz érve beszálltunk,majd a motort beindítva elindultunk,Kira pedig folyton adta az instukciókat,hogy merre menjek.Kira házukhoz érve,leállítottam a kocsit.
-Köszönöm,hogy elhoztál-ölelt meg,mire visszaöleltem-és ezekkel mi legyen?-mutatott a ruháimra.
-Tartsd meg!-mondtam-neked nagyon jól áll!
-Köszönüm! Ezt is!
-Semmiség!
-Na akkor megyek! Majd még beszélünk!
-Rendben! Szia!
-Szia!-csapta be a kocsi ajtaját,én pedig elhajtottam.Hazaérve lerúgtam magamról a tornacipőm,és felmentem a szobámba.Az ágyamra leültem,majd bekapcsoltam a tévét,amiben éppen az MTV ment.A szemem a képernyőre tapasztottam,de egyszer csak megszólalt a mobilom.A kijelzőn a Kira név virított,mire fogadtam a hívást.
-Meghívtak minket egy buliba!-ordította a telefonba,mire majdnem megsüketültem.
-Mi? Mégis ki hívott meg?
-Stiles!
No comments:
Post a Comment