13.rész

Sziasztok:)) Most biztos meg vagytok lepődve,hogy miért hoztam új részt.Nos,változott a terv,úgyanis eltolódott a nyaralás.Így úgy gondoltam,hogy belefér még egy rész.Remélem tetszeni fog és nem foglak titeket untatni:)) Jó olvasást:3

-Minden rendben lesz.-mondtam Scott-nak,de ő csak semlegesen megrázta a fejét.

-És ha ez csak valami csapda?-nézett fel rám,én pedig megráztam a fejem.

-És ha nem? Akkor ott van Kira és mire rájövünk,hogy tényleg bajban van akkor ő már halottan fekszik a padlón és mi semmit sem tettünk...

-Scott,ebben Malia-nak tényleg igaza van...-helyeselt Stiles,mire én egy ,,köszönömmel" felsóhajtottam.

-Talán.-nézett maga elé Scott.

-Nincs időnk csevegni,indulnom kell.
-Rendben-fújtatott Stiles,mire én bólintottam.
Leszaladtunk,én pedig kezdtem már búcsúzkodni.
-Ne aggódj!-nyugtattam Stiles-t,de hiába.fejébe vette,hogy valami rossz fog történni.
-Ne mondd azt,hogy nem aggódjak,amikor most egy pszcihopata nővel akarsz találkozni,aki ha nem leszel ott képes lenne megölni Kirat.
-Nos,igen ez mind igaz,de akkor sem kell aggódni.Tudok magamra vigyázni-villantottam meg a farkasszememet.
-Igen,azt elhiszem-nézett rám büszkén.
-Akkor ne félj-fogtam meg a kezét,ő pedig megölelt.Már egy ideje ölelgettük egymást,aztán elváltam tőle.-Hazamegyek a kocsimért.
-Oké.
-Majd jelentkezem-intettem Scottnak,ő pedig bólintott.Stiles megölelt ismét,én pedig hátat fordítottam és hazarohantam.A házunk elé érve a kocsimhoz léptem és kihalásztam a zsebemből a szükséges kulcsot.Beszálltam a vezetőülésre és beindítottam a kocsit,onnan pedig minden ment magától.Beállítottam GPS-en a régi házunkat úticélnak,majd újra a vezetésre koncentrálltam.2 kemény óra múlva megérkeztem Banburyba.A kocsit becsaptam magam után és a ház elé léptem.Ugyanolyan maradt,mint mikor elköltöztünk,szóval még senki sem költözött be.Az ajtó elé léptem,majd hirtelen benyitottam.Érdekes módon az nyitva volt,így beléptem a küszöbön.Bezártam magam után és felszaladtam az emeletre.Berohantam a régi szobámba,de senki és semmi nem volt ott,csak néhány régi bútor.Ezért még körbejártam az egész házat,minden szobát megnéztem,minden bútort átfésültem,de úgy érzem egy még ki maradt...a pince.Hát persze.Lassú léptekkel közelítettem meg a pincét,s mikor a kilincsre helyeztem a kezem,megakadtam.Mi van,ha senki nem lesz ott? Mi van,ha már megölte? Mi van,ha nem is Vanda az? Ilyesfajta gondolatok cikáztak át az agyamon,de nem érdekel.Képes vagyok rá!Lassan lenyomtam a kilincset és benyitottam.Beléptem a poros és sötét pincébe és ahogy látok egy széket a helyiség közepén,meglepődök.Kira ül rajta teljesen kiütve,talán az illető leütötte,hogy ne tudjon szólni.Egy telefon pihent a földön és már tudtam is,hogy a Kiraé,amiről üzentek.Kirahoz rohantam,de ekkor egy tiltakozás hallatszott a háttérből.
-A-a....-és ekkor felfedte arcát a üzenetküldő és a nyugtalanságom beigazolódott.Vanda volt az...De teljesen átalakítva.És a szeme nem barnán csillogott,ahogy eddig is volt,hanem vörösen,mint a VÁMPÍROKNAK.
-Vanda?-kérdeztem hihetetlenül meglepődve.
-Tudtam,hogy ide fogsz találni.-mosolygott rám,talán gonoszan...
-Te tetted?
-Persze,hát ki más?-nézett Kirara lesajnálóan,majd rám emelte a tekintetét.
-Mit akarsz vele? Megölöd?
-Ha nem lenne gond.Mondd,miért ne tenném,ha az én kedves VOLT legjobb barátnőm még egy telefonhívást sem képes hajlandó feláldozni értem,egy ilyen kis cafka miatt!
-Először is ő nem cafka!-dühödtem be.-Ő az ÚJ legjobb barátnőm,mert talán te nem találtad meg az új barátnődet? Azt a kis ártatlan Sophie-t?
-Igen és képzeld én rájöttem,hogy vele nem olyan jó...-nézett rám megjátszott szomorúsággal.
-Igen,tudod én meg rájöttem,hogy Kiraval sokkal jobb barátságban vagyunk,mint egyáltalán amit mi barátságnak neveztünk!
-Hú,mint ha ezzel megbántottál volna.-nézett rám újra szomorúan,aztán folytatta.-Ezt csak úgy mondod,de nem ajánlom,hogy folytasd,mert ennek a kislánynak lesz belőle baja.
-Ne merészeld őt bántani!-dühödtem be még jobban.
-Miért talán meg tudsz állítani?
-Igen-mondtam ki.
-Hidd el,más vagyok mint te.Nem hiszem,hogy valaha is túlélnéd.
-Hidd el,pont olyan vagyok mint te,csak más kategóriában és személyiségben.
Ekkor viszont nagyon ledöbbent,amikor meghallotta a szavaimat,de kirázta a fejéből a gondolatait és újra rám emelte a tekintetét.

Ekkor én is megmutattam a szememet,na ekkor végleg ledöbbent.
-Mi vagy te? Aranyos kiskutya?-nevetett ki.
-Ha te ezt mondod...-néztem rá mereven.Ekkor kimutattam a fogam fehérjét.

A fogaim,s a körmeim ismét óriások lettek,én pedig vadállatként ordítottam.Múlthéten kaptam leckéket Scott-tól,szóval kb. ki vagyok képezve.Viszont azt már nem tudom,hogy ő vámpírként milyen erős.Ekkor neki is kinőtt a körme,de viszont fognak már semmi helye nem volt.Azok már úgy voltak,hegyesek.
-Na,akkor gyere játsszuk le.-mosolygott rám azzal a megszokott gonosz vicsorítással.A játszmát ő indította,azzal,hogy felém lépett és be akart verni nekem egyet,de én viszont ügyesen kivédtem és helyette én vertem bele egyet a képébe.Bevetettem a karmaimat is,így a lábán festett egy jókora nyom.Viszont ő sem volt védtelen,beleütött egyet a bordába,így a földre kerültem.Újra ütni kezdett volna,de helyettem a földbe ütött vele.Kapott egyet-kettőt még a képébe,de én is,aztán leálltunk a verekedésből.A harciasságom nagyon jó volt.Viszont ő se volt gyenge.De nem volt jobb nálam. Viszont ez még csak a kezdet...
-Meg tudjuk ezt beszélni emberek módjára is.-mondtam.
-Rendben.-ült le kifulladva a földre.-Hallgatlak.
-Mondd el amit akarsz,cserébe add vissza Kirat.
-Belőled.
-Mi?-kérdeztem értetlenül.
-Azt,hogy találkozzunk.Nem akarom,hogy ezzel a kis csibével mászkálgassál ide-oda.
-De mégis miért?
-Mert nem olyan ,mint mi.
-Ó,dehogynem.-bólogattam.
-Mi?-nézett felé.-Hát,akkor mégis micsoda?
-Egy róka.Jobban mondva Kicune.
-Tudni sem akarom.-emelte maga elé a kezét.
-Amúgy te mióta is vagy vámpír?
-2 hete haraptak meg.És te mióta vagy farkaska?
-Születésem óta,csak még én sem tudtam róla.-sütöttem le a szemem.
-Aha.
-Jó,akkor találkozzunk majd.Viszont megkapod amit akarsz,Szóval Kirat akarom.
-Vidd-hagyta rám.Odasiettem hozzá,majd nagy nehezen felemelve az egyik karját átlendítettem a vállamon,majd odaszóltam Vandanak.
-Segíts!
-Jó-fújtatott.
A házból kiigyekezve a kocsimba beülve leraktam Kirat a hátsóülésre,majd ismét Vandahoz fordultam.
-Elvigyelek?
-Vigyél.Ja,holnap 12:00-kor találkozni akarok veled.
-Miért?
-Hát szerinted miért? Dögös vámpír csajszi vagyok,ruhát megyünk vásárolni.Főleg,hogy most már te is farkaslányka vagy így a pasik szeme ránk fog tapadni.
-Hát,tudod Vanda,nekem már van barátom.-vallottam be neki.
-Aha.És jóképű?
-Hát,szerintem igen.De,nem rád tartozik.
-Igaz.Na,mindegy.Attól még nekem lehet szerezni.
-Hol tegyelek ki?-tereltem a témát.
-Nálatok.-nézett ki az ablakon,mire én furán néztem rá.
-Mégis miért nálunk?-kérdeztem.
-Mivel meg akarom ismerni a barátodat.
-Aha,de viszont ő és a barátja nem fogja díjjazni,hogy elraboltad  Scott barátnőjét.
-Ki az a Scott?
-Kira barátja.
-És ki az a Kira?
-Aki itt van mögöttünk-mutattam hátra a hüvelykujjammal.
-Aha...-bólogatott.
-Amúgy Scott is vérfarkas.Főleg,hogy ő az alfa.
-Oké...Tudod,én nem nagyon ismerem a fajtátokat...De nem is nagyon érdekel.
-Aztán van Stiles,a barátom.És még egy lány Lydia. Egy Banshee.Az az ,,sikító nő".
-Gyönyörű.-húzta el a száját.
A házunk elé érve bevittük Kirat,én pedig leültem Vanda mellé.A telefonomon dobtam egy SMS-t Stilesnak.

Itthon vagyok.Vandaval.Kira is itt van.Semmi baja sincs.Szia.
                                                                                   xoxo,Malia

-Nos,mit csináljunk?-álltam fel a helyemről,majd a konyhába mentem vízért.
-Gondolom,megvárjuk amíg felébred a csaj.-támaszkodott meg az ajtófélfának.
-Kira-javítottam ki.
-Kira-forgatta a szemét.
Rezgett a mobilom a zsebembe,így újra elővettem.

 A csaj nálatok van? Az aki elrabolta Kirat? Indulok hozzátok!      
                                                                                        xoxo,Stiles

-Azt hiszem,ideje menned-néztem rá.
-Miért is?
-Mert jön Stles,azon kívűl vele Scott,aki képes felrúgni a pofádat,mivel elraboltad a barátnőjét.-magyaráztam neki.
-Akkor majd fogadom sok szeretettel.-foglalt ismét helyet a kanapén.Kira ébredezésbe volt,így mellé ültem és segítettem neki felülni.
-Hol vagyok?-kérdezte a fejét fogva.
-Nálam.
-És ki az a lány?
-Ööö...nem fontos.
Kopogást hallottam az ajtó felől.Nagyszerű,ideje parádézni.Odasiettem,majd kinyitottam.
-Hello,öhm Kira most ébredt fel és...-de Scott nem hallgatta tovább a mondandómat és egyszerűen berohant a házba.Bezártam az ajtót,majd utánamentünk.
-Szóval ő itt Vanda-mutattam be,ekkor Scott felénk kapta a fejét és közeledni kezdett,de én eléálltam.-Nyugodj meg! Lerendeztük már egy alapos bunyóval.Szerintem már megkapta a büntetését.
Erre morogni kezdett,mire Vanda is.Mint két eszeveszett állat.
-Hát,nem hiszem,hogy meg fogunk békélni ezzel a lánnyal.-mondta Stiles,mire én csak tanácstalanul néztem rá.
-Na jó,tényleg megbeszéltünk mindent.Kira sem halt meg,szóval...
-Addig örülj,amíg nincs baja.-mondta Vanda Scottnak,mire ő újra feléfordult.
-Azt akarod,hogy beverjek neked egyet?-kérdezte majd felé igyekezett.
-Igen,hajrá!-tapsolt Vanda.Ekkor Scott tényleg csinált volna valamit Vandaval,de szerencse,hogy lefogta Stiles és,hogy én is Vandat.
-Elég lesz.-vetettem véget ennek.-Mindenki meg fog békélni vele.De ha nem is,az sem baj.Most egyedül nekem kell vele foglalkozni.Jobb lesz,ha megbékéltek mindnyájan ezzel a helyzettel,mivel Vanda sem ember...